Medveprobléma – folyt. köv.

Még várni kell arra, hogy érezhetően barátságosabbra forduljon az időjárás, de a természet már ébredezik téli álmából, és nyilván nem kivétel ezalól a medve sem, amely rengeteg címlapsztorit szolgáltatott nálunk felé a sajtónak az elmúlt években. Nem is kellett várni a kikeletre, a nagyvad már februártól kezdve érezteti aktív jelenlétét számos székelyföldi településen. A napokban épp Hargita megyében pusztított kispénzű nyugdíjasok háza táján, pár hete Háromszéken garázdálkodott, és ahogy közeleg az igazi tavasz, mérget vehetünk rá, hogy szinte minden napra jut egy-egy hír, amely arról számol be: ismét medvetámadás történt.

Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen még mindig nem körvonalazódik konkrétan a medveprobléma valódi megoldása, holott az utóbbi időben jócskán megsokszorozódtak a vadak okozta károk és az embert fenyegető veszélyek. Sokan sokféleképpen magyarázzák az okokat és következményeket, az sem ritka, hogy az állat- és „embervédők” álláspontjai egymásnak feszülnek. Gyakorta elhangzik, hogy a nagyvadak által a mezőgazdaságban okozott károk egyre súlyosabbak, emiatt hatalmas területek maradnak megműveletlenül, a károsítottak későn kapnak kártérítést (és persze azt sem a kár valós értékének megfelelően), továbbá hogy az élővilágot felbolygató emberi tevékenység, a nem megfelelő vadgazdálkodás, a tétovázó döntéshozás felelős a problémákért.

Persze időnként arról is szólnak a híradások, hogy felsőbb – európai uniós, minisztériumi és egyéb – szinteken lázasan keresik a védett fajok és az ember számára egyaránt kedvező megoldásokat, a nagyvadakkal való együttélésről szóló stratégiákat dolgoznak ki, összeülnek nagy ovális asztaloknál, szabályozásokról egyeztetnek, természetvédelmi irányelveket emlegetnek, és így tovább. Tegyük hozzá, mérföldkőnek tekinthető, hogy február elején Brüsszel is felfigyelt a romániai medveügyre, és a Régiók Európai Bizottsága elfogadta a Székelyföldről érkező, a vadgazdálkodással kapcsolatos gondokra rámutató jelentést. Azonban most, hogy felébredt téli álmából a medve, ennek még nincsen kézzelfogható eredménye.

Hiszen már régen időszerű, hogy olyan intézkedések lépjenek életbe, amelyek nyomán bár valamennyire biztonságban érezhetné magát az, akinek féltve őrzött háziállatait, nehezen megtermelt javait, sőt sokszor testi épségét fenyegeti a medve közelsége. Vagy az is, aki mindössze nyugodtan sétálni szeretne az erdőben. De ha a kárvallottak továbbra is azt látják, hogy saját testi épségük és háziállataik élete forog kockán, miközben az illetékesek egy helyben toporognak, nem meglepő, ha egyesek az önbíráskodás útjára lépnek. Mindeközben pedig szép csendben megérkezik az igazi tavasz, és medveprobléma újratöltve: lakott települések felé veszik útjukat bocsaikkal az éhes nagyvadak. A nagy ovális asztaloknál pedig valószínűleg továbbra is a levegőben röpködnek olyan fogalmak, mint medvemenedzsment, kilövési kvóta, tudományos alapok, konfliktusmegelőzés, állatvédelem. Csak remélni tudjuk: nem eredménytelenül.