2012. március 21., 09:092012. március 21., 09:09
Nem beszélve arról, hogy a mögöttünk álló tömeg felmorzsolódik, a hevesebbek egymásnak vagy nekünk esnek, míg mások hátat fordítanak vagy lelépnek.
Amikor idén januárban a magukat egyszerűen csak Matricásoknak nevező magyar fiatalok teleragasztgattak néhány erdélyi várost RMDSZ-ellenes öntapadósokkal, a szövetség főtitkára higgadtan kijelentette, nem tudják komolyan venni az akciót, hiszen még az ötletgazdák sem gondolhatják komolyan, ha nem adják a nevüket hozzá. Így a hivatalos álláspont szerint csak valamiféle diákcsíny részeként tehették fel néhányan a kérdést: 15 évnyi kormányzás után hol van az erdélyi autópálya? Hol van a magyar egyetem? Miért sodródunk a demográfiai csőd szélére? Hol van az autonómia? RMDSZ! Eredmény ez? A bársonyszékfoglalók akkor nem kívántak nagy feneket keríteni az ügynek, és elégedetten konstatálták, hogy néhány, a ragasztgatással megbízott, a „felbujtók” nevét elhallgató fiatalt rajtakaptak és megbírságoltak törvénytelen plakátolás miatt.
Sajnos, az évek során a szövetségi vezetők ugyanígy bagatellizálták saját, belső ellenzéküket is, és a magas lóról akkor sem kívántak leszállni, amikor elkezdődött az elégedetlenek házon kívüli szerveződése, először a civil szférában, majd pedig már pártok szintjén is – névvel, infrastruktúrával és nem leírható támogatottsággal.
A kritikusok idővel a szövetség ellenségeivé váltak, és a lázadók egyre erősödő tábora idén már nehézfegyverzetben várja a következő összecsapást. A 2012-es választások az erőviszonyok felmérésére szolgálnak, de még ezek előtt nagyon sok múlhat azon, hogy az RMDSZ mennyire hajlandó tárgyalópartnerként kezelni a most még jóval erőtlenebb ellenlábasait. Mindenesetre a szövetség által tegnap elhamarkodottan, törvénytelenül elindított matricaragasztási akció kétségbeesett önfényezésnek tűnik. A kapkodás pedig jó esetben annak tudható be, hogy az RMDSZ is érzi, vészesen terebélyesedik a támadható felülete.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.