2010. június 30., 10:032010. június 30., 10:03
Martonyinak pedig volt mondanivalója Bukarestben. Mi sem tükrözi jobban e tényt, mint hogy a tárgyalásairól szóló jelentéseiben a román nemzeti hírügynökség is szinte csak őt idézi. Még Teodor Baconschi román külügyminiszter szájából is jószerével csak azok a „jó hírek” kerültek a beszámolókba, amelyeket Martonyi János hozott a magyarországi román kisebbség várható parlamenti képviseletéről, és a román ortodox egyház előrevetített történelmi egyházzá való minősítéséről. A román nyilatkozatok a magyar témakínálatból merítettek. A román politikusok átvették a magyar retorikát, Martonyival együtt hangsúlyozták a 2011-es magyar EU-elnökségben rejlő lehetőségeket. A jelentésekben szó sem esik a trianoni évfordulón elfogadott nemzeti összetartozási törvényről, a magyar állampolgárság kiterjesztéséről is csak mellékesen, pedig hát ezek a törvények más körülmények között akár ki is verhették volna a biztosítékot Bukarestben. Martonyi János bukaresti látogatása azt jelzi, a magyar kormány helyesen ismerte fel a jövő évi magyar, majd lengyel EU-elnökségben rejlő lehetőségeket, a magyar diplomácia helyzetet teremtett, máris jelentős mértékben megnövelte befolyását a térségben. A miniszter magabiztosan üzente: „ha valamit el akartok érni, jóban kell lenni velünk”. Különös módon azonban Magyarországnak is szüksége van a jó román kapcsolatra. Ennek megőrzése, elmélyítése az érdekében áll. Ez a biztosítéka ugyanis annak, hogy Szlovákia elszigetelődik, amíg nacionalista, magyarellenes politikát folytat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok