Páva Adorján
2017. június 14., 23:322017. június 14., 23:32
A prefektus nem teljhatalmú – hangoztatja Lucian Goga, a kormány Maros megyei képviselője, akinek nem kell fárasztania magát kijelentése ismételgetésével: így is érezzük, látjuk, tudjuk, hogy az ellentettje az igaz.
Bukarest helyi megbízottja a felszakadó sebként kiújuló marosvásárhelyi utcanévtáblaügyben ismét mindenki számára egyértelművé tette: azt tesz, amit akar. A Dózsa György útra jó ideje kihelyezett magyar feliratok ellen indított támadást tehetetlenül nézik a helyi hatóságok képviselői (leszámítva persze azokat, akik örülnek neki).
A kormánymegbízott fegyverarzenálja kimeríthetetlen, mert ez így van kitalálva. Hiszen hiába a decentralizáció, az önkormányzatiság szépen hangzó elve, hiába a közigazgatási feladatok helyi szintű leosztása, ellátása: a gyakorlatba ültetés, a végrehajtás továbbra is központi felügyelet alatt áll, ugyanis a napóleoni jogrendből eredeztetett prefektúra intézménye bármilyen döntést megtámadhat, felfüggeszthet. Hogy aztán – akár évek elteltével – a bíróság mondja ki: törvényesen vagy önkényesen járt el.
A kiszolgáltatottság egyértelmű, azonban nem mindegy, hogy a helyi politikai erők, esetünkben a magyar érdekképviselet hogyan viszonyul a nem túl rózsás helyzethez: dolgozik az ügyön, küzd, harcol, visszatámad, vagy csak hápog, bámul. Sajnos ismét ki kell mondani, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ képességeit meghaladta a feladat. Helyes, hogy a szövetség képviselői a rendelet visszavonására szólították fel Gogát, de már elégedetlenségük megfogalmazásával is bajok vannak: a „határozott válaszlépések kilátásba helyezése” nem hangzik túl meggyőzően, nem valószínű, hogy a határozottság kilátásba helyezésétől megremeg a föld a prefektúra alatt.
De ami ennél is súlyosabb: a vásárhelyi önkormányzat legerősebb frakciójának apparátusa nem jelezte azonnal, hogy a prefektúra tévesen hivatkozott egy bizonyos bírósági ítéletre. Ugyanis ezúttal is a civil jogvédőknek köszönhető, hogy kiderült: az a 2015-ös tanácshatározat, amelyet korábban jogerősen érvénytelenítettek, nem a Dózsa György úton kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblákról szól, hanem egy másik próbálkozásról, a hagyományos magyar elnevezések kihelyezéséről, amely más tál tészta.
Ritka hibát követett el a prefektus, de az RMDSZ nem kapcsolt. Pedig kellene. Ez a legnagyobb lélekszámú erdélyi magyar közösség választott képviselőitől – finoman szólva – igenis elvárható. Nem szabad hápogni és csak bámulni a pohár teli felét, hiszen mi isszuk meg a levét. S már kiürítettük a másik felét.
Persze a kormánymegbízott nem szégyenkezik baklövése miatt: újfent kiállt „igaza” mellett az unos-untalan hangoztatott logikával, miszerint ha valamit nem ír elő a törvény, akkor az törvénytelen. És ugyebár a közigazgatási jogszabály csak település- és intézménynevek kétnyelvűsítéséről rendelkezik, utcanevekről nem.
Az RMDSZ által nemrég a parlamentben benyújtott, az anyanyelvhasználatot erősítő törvénymódosítási javaslatok az elképzelések szerint országos szinten orvosolhatnák ezt a problémát, mint ahogy egy új önkormányzati tanácshatározattal is lehetővé tehetnék Vásárhelyen a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését, megvédését. És nemcsak a Dózsa György úton. Csakhogy nincs mit hápogni, bámulni: ebben a „parasztháborúban” is kaszát kell ragadni, és felkészülten, bátran szembe kell menni a teljhatalmúakkal.
Maros megye prefektusa fenntartja a marosvásárhelyi Dózsa György út kétnyelvű utcanévtábláinak leszerelésére vonatkozó utasítását. Szerinte ugyanis nincs törvényes alap a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére.
Úgy tűnik, Lucian Goga prefektuson kívül mindenki számára egyértelmű, hogy visszaélés történt a vásárhelyi Dózsa György utcában leszerelésre ítélt magyar utcanévtáblák ügyében, a kormánymegbízottal mégsem akar senki ujjat húzni.
A marosvásárhelyi többnyelvű utcanévtáblákért évek óta küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) elnöke szerint durván visszaélt a hatalmával Lucian Goga, Maros megye prefektusa.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!