Március 15-ei hazugságok

Alapjában véve szép gesztus, hogy a mindenkori bukaresti kormányfő hagyományosan üzenetet fogalmaz meg a romániai magyarságnak nemzeti ünnepünkön, ám a hallgatásnál jóval többet árt, ha hamis állításokkal próbálja alantas módon szívünkbe lopni magát. Hiszen – idén is – már a március 15-ét követő első munkanapon bebizonyosodott, hogy Viorica Dăncilă csak blöffölt, kamuzott, megvezetni próbált ünnepinek szánt mondandójával, ami rendkívül tiszteletlen húzás, egyenesen sértő, felháborító megnyilatkozás.

A kormányfő ugyanis múlt pénteki üzenetében arról biztosította a nemzetiségeket, hogy a román állam továbbra is teljes elköteleződéssel támogatja a nemzeti önazonosság szabad kifejezését, a nyelvi és kulturális értékek, valamint a hagyományok megőrzését. Nos Székelyföldön a kormány helyi megbízottjai már hétfőn megragadták az alkalmat, hogy a Dăncilă által hangoztatott „bizonyossággal” homlokegyenest ellentétesen cselekedjenek. Kovászna, illetve Hargita megye prefektusa ugyanis ismét megbüntette Sepsiszentgyörgy, illetve Székelyudvarhely polgármesterét a magyar nemzeti ünnepen kitűzött magyar zászlók miatt. A háromszéki város elöljárója kétszer ötezer lejes bírságot kapott, a székely anyavárosban pedig ötezres tétel kiszabásával „támogatták teljes elköteleződéssel a nemzeti önazonosság szabad kifejezését”.

A prefektusok támadását súlyosbítja, hogy nem holmi egyszeri túlbuzgóságról van szó. Hiszen köztudott, hogy a kormánymegbízottak immár hagyományt kreáltak a magyar nemzeti ünnepeket követő bírságolgatásból, a több helyszínre kiterjedő fellépés pedig összehangolt akcióról árulkodik. Ugyanakkor a Székelyföldön hatalmaskodó kormánymegbízottakat az sem késztette meghátrálásra, hogy a hasonló okból kiszabott tavalyi sepsiszentgyörgyi bírságot első fokon megsemmisítette a bíróság (mielőtt bárki kalapot emelne a romániai igazságszolgáltatás előtt, gyorsan hozzátesszük, hogy a tavalyi udvarhelyi és kézdivásárhelyi büntetés ügyében első fokon már pert veszítettek a székely elöljárók).

A magyar jelképüldözés élharcosai rendre arra hivatkoznak, hogy más országok – jelen esetben Magyarország – zászlaját csak a román zászlóval együtt és csak hivatalos állami látogatások vagy nemzetközi összejövetelek alkalmával szabad kitűzni középületekre és közterekre Romániában. A prefektusok nem hajlandók elfogadni, hogy a piros-fehér-zöld elsősorban minden magyar legkifejezőbb nemzeti jelképe, és amikor nemzeti ünnepeink alkalmával, zászlók, szalagok vagy szív alakú díszítések formájában kitűzzük erdélyi köztereinken (is), Viorica Dăncilát idézve: szabadon kifejezzük nemzeti önazonosságunkat. Jobban mondva ezt próbáljuk megtenni, de megakadályoznak benne. Ha valakinek – például a kormányfőnek – kétségei lennének e felől, kérje el Antal Árpád vagy Gálfi Árpád polgármestertől a bírságokról kiállított jegyzőkönyveket.

Románia modellnek számít, ahogy nyitottsággal és pozitív szellemben integrálta a nemzetiségek értékeit és hagyományait, ezért a nemzetiségek kultúrája a román nemzeti örökség részévé vált – mondta még március 15-ei üzenetében a kormányfő. Pontosítanánk: a nemzetiségek folytonos vegzálása, sértegetése, büntetése, elnyomása, beolvasztása vált a román nemzeti örökség részévé. Ez a hozzáállás pedig olyan „modell”, amely csakis rendkívül nagy munkával, a gyűlölet, kirekesztés, felsőbbrendűségérzet kultúrájából fakadó beidegződések fokozatos leépítésével, átnevelésével alakítható valóban tisztességes, példamutató (állam)formává. Az „átmodellezés” pedig akkor fog elkezdődni, amikor legalább békén hagynak. Nem üldöznek, és nem hazudnak.