2010. február 18., 10:232010. február 18., 10:23
Elhangzottak pro és kontra érvek – a pro kevesebb és halkabb, a kontra hangos és több. Végkonklúzió: már-már ott tartunk, hogy egyesek genocídiumot hirdetnének a kutyák ellen. „Ki kell irtani, el kell altatni az összes kóbor ebet” – harsogják a hangoskodók, de érdekes módon senki, de senki nem teszi szóvá az ember felelősségét az ügyben.
Szó sem esik arról, hogy azért a sajnálatos tényért, hogy a városaink utcáin falkákban csatangolnak az ebek, felelős vagyok én is, te is, mi, mindannyian. Mert ne feledjük: minden kóbor ebnek, vagy felmenőjének volt gazdája, aki egy napon megunta, nem gondoskodott róla többé és így került az utcára. De a korifeusok és csatlósaik még csak említést sem tesznek arról, hogy büntetni kellene azt, aki nem gondoskodik a tulajdonában lévő állatokról, hanem egyenesen a hátrányos helyzetben lévő, gazdátlan kutyát teszik felelőssé azért, mert megpróbál túlélni abban az élettérben, ahová éppen az emberek hanyagsága, felelőtlensége, nemtörődömsége kényszerítette.
És láss csodát, mire készülnek: az egyébként is sok hiányosságot mutató állatvédelmi törvényt tervezik csorbítani oly módon, hogy engedélyezze az állatok eutanáziáját. Állatvédelmi rendőrség?! Gazda felelőssége?! Szóba sem kerül, mindössze egy-két halk szavú állatvédő próbált érvelni, míg a többiek beléjük nem fojtották a szót. Jelzem, mindez magasabb szinteken zajlik, illetve tévéhíradókból értesülhet a hétköznapi kisember arról, hogy lám-lám, honatyáink mennyire meg akarják oldani ezt a, valljuk be, fölöttébb bosszantó ügyet.
De nézzük, eközben mit tesz a manipulált elméjű kisember, aki elhiszi a „nagyoknak”, hogy maga a kutya a felelős azért, mert az utcán csatangol, sőt talán még azért is, mert megszületett? Például azt, hogy fesztelenül belerúg az első útjába kerülő kóbor kutyába, gondolván, miért is ne tehetné meg, ha már „felülről” is nemkívánatosnak lett nyilvánítva a számkivetett eb. És természetesen még inkább felhördül és azonnal „halált rá!”-t kiált, amikor a bántalmazott eb a vádlijába harap.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok