Szerepet játszott ebben a bűnrosszul feltett kérdéstől kezdve a kérdés átpolitizáltságán túlmenően a társadalmi vita hiánya, a népszavazásra bocsátás előkészítetlensége is. Az elemzések következtetésein túlmenően tény: a házasság, a család meghatározásának kérdésköre egyhamar nem kerül(het) terítékre Romániában, legalábbis abban a formában bizonyosan nem, hogy újabb referendum számára jelentsen apropót.

Érvénytelensége ellenére ugyanakkor megannyi tanulsággal és okulással jár a mostani népszavazás. A család alapját férfi és nő házasságában látók, a hagyományos modell mellett kitartók – egyértelműen többségben lévő – táborának képviselői évszázadok során rögzült szokások, közismert érvek mentén foglaltak állást – a hagyományos családmodell támogatásán kívül többek között az azonos neműek házassága ellen. Nyilvánvaló, hogy sokan alaposan elvetették a sulykot, közveszélyes hóbortként, ragályos bűnként beállítva a homoszexualitást, ami egyszerre üldözendő, tiltandó és óvakodni is kell tőle. Erősen álszent dolog azonban elképedni az effajta megnyilvánulásokon, jól tudjuk ugyanis, hogy a közbeszédben, a közösségi oldalakon manapság bármilyen témában pillanatok alatt elharapózik a gyűlöletkeltés. Amiért, valljuk be, a másik tábornak sem kell a szomszédba mennie. Önmagukat haladó, felvilágosult és toleráns liberálisnak beállítók kapásból földhöz ragadt, korlátolt, sötét barlanglakókként írták le mindazokat, akik ki merték nyilvánítani, hogy nem értenek egyet a melegházassággal.

A felsrófolt hisztériakeltésen túlmenően a legordasabb csúsztatásnak pedig az bizonyult, hogy ismét megpróbálták összemosni a szexuális kisebbséget a nemzetivel, azt bizonygatva: mivel az erdélyi magyarok többsége nem támogatja az azonos neműek házasságát, nem érdemli meg a nemzetiségi jogok bővítését sem. Mondani sem kell, hogy ez teljes agyrém, hiszen nem lehet (józan ésszel legalábbis) összehasonlítani a nemi orientációt az etnikai hovatartozással. De ha már a hajánál fogva mégis előrángatják, akkor kíváncsiak vagyunk, miként is van az, hogy egyesek bojkottot hirdetnek a család meghatározásáról szóló népszavazással szemben, ám egyetlen szóval nem tiltakoznak, amikor történetesen több tízezer, a nemzeti kisebbséghez tartozó diákot ér durva diszkrimináció? Miért előbbre való a szexuális identitás védelme a nemzeti hovatartozáshoz képest?

Jó lenne, ha a melegek jogaiért síkra szálló szivárványos lobbi zászlóvivői belátnák: azzal csak rontanak a helyzeten, ha ugyanolyan csúsztatásokkal és manipulációkkal élnek, mint az általuk mélységesen megvetett és lenézett tábor bizonyos képviselői.