2012. március 30., 09:292012. március 30., 09:29
A felháborító hírt az egyik bukaresti hírcsatorna röpítette világgá. Arról a hírcsatornáról van szó, amely önmagát szerényen csak Valóságnak nevezi, és amelyről köztudott, hogy soha, semmilyen szín alatt nem süllyedne addig, hogy a szenzációhajhászás kedvéért, az ostobaságot és az aljasságot legfőbb szerkesztői elvként alkalmazva, uszítson a magyarok ellen.
A nagy presztízsű, rendkívül professzionális hírcsatorna jogos felháborodással tudatta, hogy Jenei közelmúltbeli 75. születésnapja alkalmából több magyarországi sajtóorgánum is magyarként emlékezett meg az egykori edzőről, sőt mentorát, az Ajax Amsterdammal BEK-et nyert Kovács Istvánt sem átallják magyarnak nevezni, pedig hát mindketten Romániában születtek és éltek. Pedig tudjuk jól, hogy Románia egységes nemzetállam, mindig is az volt, tehát aki itt született, az akkor is román, ha esetleg már rég nem itt él. Ezúton hívnám fel az illetékesek figyelmét, hogy a magyar történelemhamisítás nemcsak az újkori eseményeket érinti.
A magyar történelemkönyvekben képesek Bethlen Gáborként emlegetni Gabriel Bethlent, az ősi román földön, Erdélyben uralkodó fejedelmet, pedig hát egyértelmű, hogy ha egyszer a mai Románia területén uralkodott, akkor csakis román lehet. Sőt minden, Erdély területén lejátszódott történelmi eseményt a magyar történelem részeként tálalnak, holott már a népek közötti barátság és megbékélés nagy apostola, Ceauşescu elvtárs idején készült és az iskolákban használt történelmi térképeken is világosan látszik, hogy Románia nyugati határai Nagyváradtól néhány kilométerre nyugatra húzódtak már akkor is, amikor Árpád vad hordái beözönlöttek a Kárpát-medencébe, hogy meghódítsák a kecskéiket bukolikus idillben legeltető románokat, akik a mai napig is látható szépségükben és épségükben őrizték meg a kétezer éves dákoromán kultúra minden építészeti, történelmi és kulturális emlékét e tájakon.
Ne téveszszen meg senkit, hogy a népszámlálási adatok szerint 1,2 millió magyar él Erdélyben. Aki Romániában született, az csakis román lehet, és punktum. Például Barabási Albert László, a kiváló, Egyesült Államokban élő és oktató tudós vagy az irodalmi Nobel-díjas Herta Müller, akikre méltán lehet büszke minden román. Na jó, az Olaszországban vagy Franciaországban élő romániai cigányok azért nem annyira románok. Esetleg akkor, ha valamelyikük majd Nobel-díjat kap.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.