Balogh Levente

2019. május 21., 08:52

Magyarország, az ellenség

Abban semmi meglepő sincs, hogy a románok általában gyanakodva – ha nem éppen ellenségesen – tekintenek ránk, magyarokra és Magyarországra.

Ennek viszont most újabb, konkrét adatokat tartalmazó, írásos bizonyítéka is napvilágot látott: a Román Akadémia égisze alatt működő Információs Hadviselést Elemző és Stratégiai Kommunikációs Laboratórium (LARICS) megrendelésére az INSCOP közvélemény-kutató által elkészített felmérés, amely meglehetősen lesújtó helyzetre mutat rá. Eszerint ugyanis a válaszadók 62 százaléka úgy véli, Magyarország továbbra is Erdélyt akarja, 58 százalék szerint Budapest megengedhetetlen módon beavatkozik Románia belügyeibe, 60 százalék szerint Magyarország rosszat akar Romániának, így aztán nem csoda, ha 61 százalék vélekedik úgy: nem tekinthető baráti országnak. Ennél jobban csak Oroszországtól tartanak.

Mindez újabb bizonyítéka annak, hogy hiába a közös uniós tagság és katonai szövetségesi viszony, a románok jelentős többségében nem csökken a zsigeri magyargyűlölet. Amin tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni: az óvodától sulykolt, a magyarokat barbár, románokat elnyomó jövevényként ábrázoló történelemhamisító szemlélet, amely alapvetően határozza meg a román nemzettudatot, továbbra is virágzik. És kevés jele mutatkozik annak, hogy megpróbálnák új alapokra helyezni a román nemzet, illetve a román állam önmeghatározását a magyarokkal szembeni frusztráció, és az ebből fakadó ellenségkép-fabrikálás helyett.

Főleg olyan körülmények között, amikor a román pártok mindegyike bárhol, bármikor képes a magyarellenes diskurzust – értsd: a primitív uszítást és gyűlöletkeltést – kommunikációja egyik fő elemévé tenni. Ilyen közegben erre mindig fogékonyság mutatkozik, nem véletlen, hogy a legnagyobb ellenzéki erő, a Nemzet Liberális Párt (PNL) is a magyarügyekkel kampányol jó ideje, és európai parlamenti listájának élére is egy fekete öves magyarellenes uszítót tett egy tévés újságíró személyében.

Azt sem szabad szem elől téveszteni persze, hogy maga a felmérést megrendelő intézmény is a magyarok és Magyarország elleni információs háború egyik eszköze. A LARICS a hagymázas történelemhamisítás egyik apostolának számító elnök által vezérelt román akadémia olyan laboratóriuma, amelyben a kifőzött „elemzések” jelentős hányada Románia ellen irányuló magyar–orosz összeesküvést vizionál, Magyarország és a magyarok elleni román kormányzati fellépést sürgetve. Vagyis maga a kutatás is manipulatív bizonyos mértékig – azonban ez nem jelenti azt, hogy eredményeit nem kell figyelembe venni. Azok ugyanis létező tendenciákat jeleznek.
Pedig Magyarország az utóbbi években – természetesen és érthető módon elsősorban az erdélyi, partiumi magyar közösség megerősítésének szándékával – olyan, jelentős pénzösszegeket megmozgató gazdasági támogatási programokat indított el, amelyek esetében a nemzetiség nem kizáró tényező, vagyis románok ugyanúgy kihasználhatják – sőt ki is használják – az általuk biztosított lehetőségeket. Már közhelynek számít, hogy ezzel éppen a román állam feladatait látja el, azért azonban talán mégsem a magyar felet kellene állandóan savazni és légből kapott vádakkal befeketíteni, hogy a román állam képtelen ellátni alapvető feladatait. Bár tény, hogy ez a kényelmesebb módszer. Az is közismert, hogy Budapest a térség országai, nemzetei érdekében közös fellépést is javasolt Bukarestnek, ahogy az bizonyos kérdésekben a Visegrádi Négyek esetében már működik. Ettől azonban – éppen a bizonyos körök által folyamatosan sulykolt magyarellenesség miatt – a román illetékesek akkor is ódzkodnak, ha tényleg Románia és a románok érdekét is szolgálná.

Pedig az állandó uszítás, a magyarellenes riadókészültség fenntartása, sőt a magyar közösség nemzetbiztonsági kockázatként való tételezése – olyan körülmények között, hogy a jogos magyar autonómiakövetelések teljesítése megnyugtatná a magyarokat, és megalapozhatná a történelmi magyar–román megbékélést – épp hogy önpusztító tendenciának tűnik. Érdemes lenne végre ezt kommunikálni minden eszközzel a román közvélemény felé. Már annak kiderítése mellett, milyen belső – vagy akár külső – erők érdekét szolgálhatja a térség stabilitásának növelését szolgáló magyar–román közeledés akadályozása a folyamatos magyarellenes uszítás révén.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rostás Szabolcs 2019. május 20., hétfő

Acsarkodás a katonacsontok fölött

A megannyi történelmi sérelemmel és jelenkori nézeteltéréssel terhelt román–magyar viszonyrendszer tudatában borítékolható volt, hogy az úzvölgyi katonai temető körül kirobbant botrány nem csitul el magától, és előbb-utóbb elszabadulnak az indulatok.

Balogh Levente 2019. május 17., péntek

Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, amelyre jobban tényleg nem is passzolhatna ez a jelző: az izraeli román nagykövetség elköltöztetésének ügye.

Makkay József 2019. május 16., csütörtök

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéről ismert település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll a keleti végeken.

Kiss Judit 2019. május 15., szerda

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Vélemény
Rostás Szabolcs: Acsarkodás a katonacsontok fölött

A megannyi történelmi sérelemmel és jelenkori nézeteltéréssel terhelt román–magyar viszonyrendszer ...

Balogh Levente: Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, ...

Makkay József: A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni ...