2012. szeptember 19., 09:402012. szeptember 19., 09:40
Én pedig megvívtam a csatát a Lovasklubbal és Bibitinával, és győztem. Annyira, hogy jó magyar szokás szerint mára már az idegen neveket is magyarítja, így lett szegény Kubicából Hugica, és Zsófi lelkesen drukkol, hogy a száguldó cirkusz szerinte egyetlen női pilótája visszatérjen a pályára. Tehát még a rajzfilm-nagyhatalommal szemben is érvényesíteni tudtam alapvető jogaimat, és a gyerekszobából sikeresen kiebrudaltuk Eslint és Liánát. Ám a saját, felnőtt világomban valamiért nem boldogulok. Pedig megszoktam, hogy sokszor nem figyelnek rám, hogy a különböző hivatalok különböző igazgatói ritkán veszik a kétnyelvűség fáradtságát.
A jól neveltebbek a sajtótájékoztató előtt megkérdezik, hogy ért-e mindenki magyarul, és azonnal, szemrebbenés nélkül váltanak románra, ha a tucatnyi riporter közül egy jelzi, hogy ő bizony nem. Vannak üdítő kétnyelvű kivételek, valóban a tájékoztatónak fárasztóbb, mert kétszer kell elmondania ugyanazt, de eddig még egyiknek sem kopott el semmije, és halaszthatatlan, életbevágó ügyei sem maradtak el, amiért rászánt erre egy félórát. A legutóbb azonban sokkot kaptam, pedig sokat próbált vagyok, mondom szerénytelenül, és sokszor méltatlankodom, de ritkán lepődöm meg.
Ezúttal azonban kistányér-szemeket meresztettem, mert arra toppantam be épp időben egy sajtótájékoztatóra, hogy a korábban érkező sorstárs, aki magyar újságíróként magyar újságnál koptatja a billentyűzetet, éppen győzködi az ugyancsak magyar tájékoztatásra készülőt, hogy itt márpedig nincs idő a magyarkodásra, zavarjuk le románul az egészet, így lesz mindenkinek szebb az élete, s különben is románul mindenki tud. Valószínű azóta elment a hírem, hogy én még románul sem tudok.
De úgy gondoltam, vállalom hogy lebunkószékelyezzenek. Azért is, mert egyre több sepsiszentgyörgyi gyárból mesélik: állásukat kockáztatják, ha munkaidőben egymás között magyarul beszélnek. És akkor van, aki annyira siet, hogy könnyedén lemond az anyanyelvéről?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.