A hallgatókat épp eléggé lefoglalják a vizsgák, a tanároknak már rég elegük van az egészből és – érthető módon – a nyugodt munkavégzés jelenti egyetlen vágyukat, az RMDSZ-nek pedig igazi tragédia lenne az európai parlamenti kampány időszakába behurcolni egy sikertelenségre ítélt küzdelmet.

Leonard Azamfirei rektor nem feltétlenül akarja kiutálni a magyarokat az egyetemről, „csupán” évek óta konok kitartással, s konszenzusos politikai háttérrel igyekszik erős marosvásárhelyi román bástyává alakítani az intézményt. Ezen a bástyán pedig széles és mély repedést jelentene egy magyar kar. Tisztában van vele, hogy jogilag szinte kikezdhetetlen az egyetemi autonómia, az önálló karok létrehozását szabályozó törvényt a magyarokon kívül ma mindenki levegőnek nézi Romániában. Márpedig Azamfirei úrnak az égvilágon semmilyen érdeke nem fűződik a magyar kérés teljesítéséhez. A helyzetet bonyolítja, hogy tavaly egy egészen kivételes, talán az 1989-es rendszerváltás után egyedülálló megoldásnak köszönhetően (az RMDSZ közvetítésével Orbán Viktor kormányfő és Liviu Dragnea szocialista pártelnök megegyezett, s a megállapodás egyáltalán nem zökkenőmentesen ugyan, de végül eredménnyel járt) Marosvásárhelyen újraalapították a katolikus gimnáziumot. A konfliktus román nézőpontból nézve magyar győzelemmel zárult. Ugyanezt rövid távon még egyszer nem lehet eljátszani azon a Marosvásárhelyen, ahol amúgy is mindenki mindent etnikai szemüvegen keresztül néz.

Az persze megér egy misét, hogy az Ungureanu-kormány 2012-es bukása óta miért csak a román bástyaépítő Azamfireinek volt konkrét stratégiája? Miért maradtak el a magyar forgatókönyvek a védekezésre vagy éppen az offenzívára? Ma egy óriásira nőtt, tudományos eredményekben szegény, infrastruktúrájában viszont látványosan fejlődő, magát multikulturálisnak nevező, de valójában nagyon is románná vált egyetem gépezetének dübörgése mellett szinte alig hallani egy kisebbségi csoport méltatlankodását.

A reális helyzet megállapítása nem feladást sugall. Még mindig magyar diákoktól is hangos az egyetemi campus, székely fiatalok jönnek évről évre Marosvásárhelyre az orvosi diploma megszerzése reményében, sokan közülük a városban telepednek le tanulmányaik után. Magyarországon úgyszintén népszerű az intézmény, az anyaországból érkezettek jól érzik magukat a Bolyaiak városában, szép élményekkel utaznak haza az oklevél átvétele után. Közös felelősség, hogy a jelenlegi vitáknak ne legyen elrettentő hatásuk az ide készülő magyar diákokra, mert jelentkező híján nemcsak külön karra, főtanszékre, hanem magyar nyelvű oktatásra sem lesz szükség.