VEZÉRCIKK – Mindig fájdalmas, ha egy, immár örök érvényűnek hitt folyamat megszakad. A székely vértanúk marosvásárhelyi emlékművénél rendszeresített megemlékezés és az azt követő felvonulás olyan léptékű eseménnyé nőtte ki magát, amely egyre több erdélyi magyar naptárában szorított magának kiemelt helyet.
2015. február 24., 20:022015. február 24., 20:02
Reménykeltően izmosodott az autonómiamozgalommal együtt, néhány apró, de elkerülhetetlen kilengést leszámítva olyan eseménnyé nőtte ki magát, amelyben erősnek, egységesnek érezhettük magunkat.
Egyre növekvő jelentőségét jelzi, hogy a román hatalom immár nem olyan összejövetelként kezeli, amely fölött nagyvonalúan el lehet siklani. Idén már vállalhatatlan, a törvénysértés mezsgyéjén billegő kompromisszumra igyekezett rászorítani a szervező Székely Nemzeti Tanácsot, amelynek egyensúlyát bármilyen apró provokációval képes lett volna elbillenteni. Mivel a jogorvoslati kísérletek kútba estek, az SZNT keserű, de ésszerű döntésre kényszerült: idén nélkülöznünk kell a szervezett közösségi élményt.
A magánemberként gyújtott gyertyák lobogását természetesen senki sem tilthatja meg, a helyzet mégis a folyamat újratervezésének szükségességét veti fel. A Székelyföld autonómiájának ügyét ugyanis vagy a kvázi állandó tiltakozások mozdíthatják elő, vagy – illetve az előbbivel párhuzamosan – az ügynek és akadályoztatásának nemzetközi színtérre való helyezése.
Az intézményes finanszírozási háttér hiányában ugyanis egyre inkább kimerülnek a mozgalom pénzügyi tartalékai, a magánemberi hozzájárulások lehetősége pedig igencsak véges. A mindenféle ürüggyel kiszabott bírságok pedig nemcsak arra alkalmasak, hogy egzisztenciális kérdéssé silányítsák az önrendelkezés ügyét, de erőteljesen demoralizáló hatásúak is.
A marosvásárhelyi kiszorítósdi következménye mindennél sürgősebbé teszi az egységes fellépést. Mert egyelőre bárhol is keressük, nem találjuk a marosvásárhelyi önkormányzatban jelentős erőként jelen lévő RMDSZ lobbitevékenységét, amely képes lett volna ellensúlyozni a városházi gonoszkodást. Míg még tart a lendület és a tűz, amely idén csak gyertyagyújtásra kárhoztatott.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!