Mint minden reklám, az országimázsfilm műfaja, természete is megköveteli, hogy a bemutatott látványvilág köszönő viszonyban se legyen a mindennapi rögvalósággal – egyébként hogyan is tudna turistákat vonzani? Óriási naivitás lenne tehát bárminemű őszinteséget, kendőzetlenséget vagy akár giccsmentes megközelítést várni az idegenforgalom fellendítését célzó mozgóképtől. Ez eddig rendben is lenne, hiszen bármelyik ország imázsfilmjét nézzük, óhatatlanul felbukkannak néző- és turistacsalogató látványelemekként madártávlatból készített felvételeken a lélegzetelállítóan szép tájak, hófödte hegycsúcsok, áttetsző víztükrök, ragyogó zöld növényzet, jó állapotban lévő épített örökség, közelképen pedig szép nők, boldog, mosolygó emberek, széles sugárutak, amelyeken bátran száguldozhat a turista.

Az a reklámfilm azonban, amit Románia idegenforgalmi látványosságait népszerűsítendő a minap tett közzé a bukaresti turisztikai minisztérium, nemcsak hogy felületes módon, elnagyolt „ecsetvonásokkal” mutat be egy giccsparádéra emlékeztető mesés világot, de ezen túlmenően néhány elgondolkodtató üzenetet is hordoz. Az ország mindennapi rögvalóságát megtapasztaló ember a Disney-rajzfilmeket idéző, a klipben felvillantott ideális álomvilág láttán keserűen arra gondolhat, hogy a „nagystílű” távlatból felsejlő ragyogás milyen éles ellentétben áll a valóság olyan hazai szegmenseivel, mint a járhatatlan autóutak, kiirtott erdők, úton-útfélen ott virító szeméthegyek, a talán soha el nem készülő autópályák, a romos állapotú épített örökség stb. Aztán: már-már az abszurd határát súrolja, hogy bár a film elsősorban külföldi turisták csalogatását célozza, a narrátor az emelkedett stílusú, költői szöveget románul szavalja, és egy árva sornyi angol feliratot sem rendeltek a kliphez. Nemcsak az angol felirat hiányzik, de a helyszíneket sem jelöli meg a film – amire azért oda lehetett volna figyelni, hogy ne pusztán mindent egybemosó masszává formálódjon a látvány, hanem legalább azt tudja meg a néző, éppen Segesvárt látja a képen, Nagyszebent, Brassót vagy Bukarestet. Eszünkbe juthat az is a tetszetős képsorokról, hogy bár az ország a Duna-deltától Máramarosig, a Fekete-tengertől a Király-hágóig vagy a moldvai tájakig számtalan gyönyörű régióval büszkélkedhetne, sem megőrizni, sem megfelelően kezelni, sem népszerűsíteni, sem okosan kihasználni nem képes adottságait.

És ami szintén szembetűnő, sokatmondó: teljes mértékben hiányzik a kulturális többszínűség az országimázsfilmből, amelynek láttán joggal feltételezheti a messze földön élő külföldi, hogy Romániában kizárólag románok laknak, nemzeti kisebbségek egyáltalán nem is léteznek, éppúgy, ahogy a Székelyföld vagy az ország más történelmi régiói sem. Az pedig már csak hab a tortán – vagy akár úgy is mondhatjuk, kibújik a szög a gyönyörű látványelemeket felsorakoztató film zsákjából –, hogy egyetlen híresség tűnik fel a klipben: Ilie Năstase egykori teniszcsillag. Úgy tűnik, a film készítői azt akarják, ő öregbítse az ország hírnevét. Holott tudjuk, arról a személyiségről van szó, akinek nemcsak sportteljesítményeit jegyzi a köztudat, de rasszista kijelentéseit, magyarellenes kirohanásait is, ő az, aki a Székelyföld románokkal való betelepítésére tett javaslatot néhány évvel ezelőtt. Akár árulkodóan üzenetértékű is lehet, hogy a korrupcióval át meg átszőtt ország szépségeit azzal a hírességgel reklámozzák, akit nemrég felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek, és akit a diszkriminációellenes tanács többször elmarasztalt rasszista megnyilvánulásai miatt. Dehát mindez nem látszik a madártávlatos magasból sem, ahonnan az elbűvölő drónfelvételeket készítették, és onnan sem, ahonnan a külföldi turista nézi a filmet. Ez csak a magunk mindennapi rögvalósága.