Ezzel szemben a kétlábú macskák egész nap kinn állnak a szakadó hóban az utcasarkon. Nem könnyű kenyér. Reggel, munkába menet már látom, SMS-eznek a fordulónál, és hazafelé jövet, késő délután még mindig ugyanabban a testhelyzetben, ugyanazon a sarkon, ugyanazok dorombolnak. Folyamatosan azon gondolkodom, a mai mostoha időkben megéri-e nekik illegetni a billegetőt. Biztosan nem, de nem sok választásuk maradt, ugyanis egyre kevesebb a munkahely, az ősi mesterséget pedig könnyen meg lehet tanulni. Kliensek is kerülnek minden időben, a hízelgéssel keresett összeg pedig nem mellesleg adómentes.
A cicuskák munkájára nagy szüksége van az emberiségnek, erről az utóbbi hetekben országos hírű felmérés is készült. Emellett az is motiválja őket, hogy a közelben parkoló autóból a férjük lesi őket, nehogy rosszul viselkedjenek, vagy netalán elszaladjanak. Állni szabad mindenkinek, hiszen nem tiltják a szabályok. Az viszont már zavaró kezd lenni, ha az emberre a barátai is azon a környéken kénytelenek várni, hogy hazafuvarozza őket, és minden második kamionos rájuk dudál, vagy ajánlatokat téve kiabál ki nekik az ablakon. Lassan félek arra járni és felvenni az ismerőseimet, mert a végén még engem is kandúrnak néznek, és jól megseprűznek. A macskafogók mellesleg mindennaposak arrafelé, de inkább csak a forgalmi engedélyt és a jogosítványt kérik, az viszont korántsem tűnik fel nekik, hogy pár cica már hetek óta ugyanazon a sarkon áll, és látszólag ugyanazt az igényes semmit műveli igen nagy szorgalommal.
Félreértés ne essék, én nem ítélek el senkit, hiszen nem az én tisztem megállapítani, ki milyen erkölcsi határokat feszegethet. Konzervatívnak vagy trendzavarónak sem nevezhetnek, mert sem a régi, sem az új módit nem tartom nagyobb becsben az átlagosnál. Egyszerűen annyit kívánok, hogy a bevásárlókosaramból ne lopják ki az utcagyerekek a narancsot, a gyorsbüfénél ne nézzék ki a számból a csövesek a falatot, és fényes nappal ne kelljen minden sarkon integető, kacsingató cicákba botlanom, mert a végén még akaratom ellenére kompromittáló helyzetbe keveredem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok