JEGYZET – Lejtőre került a román történelem- és múltkutatás. Ennek mindenki számára látható bizonyítéka Kolozsvárott található a vasútállomás falán.
2014. október 12., 13:092014. október 12., 13:09
Az illetékesek ugyanis impozáns, márványból készült, aranyozott betűkkel díszített emléktáblát helyeztek el a pályaudvar falán, amelyen az eddigi állomásfőnökök nevét tüntették fel. Na jó, ez így ebben a formában nem egészen igaz. Ugyanis csupán az 1945-től napjainkig regnáló illetékesek neve került fel a táblára.
Nem mintha azelőtt nem létezett volna vasúti közlekedés, állomás vagy állomásfőnök a kincses városban. Csakhogy az 1870 és 1945 közötti időszakot nagyvonalúan elintézték annyival, hogy „Ismeretlenek”.
Mit is mondjunk: döbbenetes. Hiszen tudomásunk szerint az érintett időszakban már meglehetősen fejlett írásbeliség létezett, így bizonyos archívumokban bizonyára föllelhető lett volna a névsor. Ha máshol nem, akkor az 1870 és 1919, illetve az 1940 és 1944 közötti időszak a Magyar Királyi Államvasutak nyilvántartásában bizonyosan.
Mindenesetre tényleg meglepő, hogy ennyire tehetetlennek bizonyult a történetkutatás. Hiszen mégiscsak arról a nemzetről van szó, amelynek történészei, fantasztikus kreativitásról téve tanúbizonyságot, a bizonyítékok teljes hiányában is olyan történelmet gyártottak, amely a rendelkezésre álló történelmi és régészeti bizonyítékoknak fittyet hányva kitartóan vallja a dogmát, miszerint a románok nem a középkorban vándoroltak tájainkra a Balkánról, hanem a római hódítók és az amúgy utolsó szálig kiirtott dákok leszármazottai.
Mármost ilyen kreativitással gyerekjáték lett volna bármilyen állomásfőnököket kitalálni, hogy ne legyen ennyire nevetségesen foghíjas az a tábla. Bár igazából örülhetünk, hogy az érdeklődőknek nem azzal kell szembesülniük, hogy 1870 és 1945 között ősdákok, rómaiak, esetleg maga Traianus császár vagy egyenesen a római anyafarkas irányította a kolozsvári indóházat. A jelek szerint nem volt akarat és kapacitás sem az archívumokat felkutatni, sem néhány jó fantáziájú kutatót megbízni azzal, hogy találjon ki néhány jól hangzó nevű állomásfőnököt.
Ez rendkívül aggasztó. Mert mi lesz ebből az országból, ha már a történelem meghamisítására is csak ilyen félmegoldásokkal állnak elő a korábbi, lenyűgözően kreatív ötletek helyett? A végén még előfordulhat, hogy az érdektelenség és a figyelmetlenség miatt egy-egy hivatalos emléktáblára a valós történelmi tények is fölkerülnek. Az pedig maga lenne a vég.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!