2013. február 15., 08:572013. február 15., 08:57
Ha például abban a formában nyilvánul meg, hogy valaki élelmiszergyártóként jóval olcsóbb lóhússal „szaporítja fel” az exportra szánt marhahúst, majd abból készít „eredeti” marhahúsos lasagnát a mediterrán konyha gyönyöreire vágyó briteknek, akkor minden, a büntetőjog által erre az esetre megfogalmazott szankciót alkalmazni kell vele szemben, a tetemes pénzbírság kirovásától kezdve akár a gyárbezárásig és a vár fokán történő nyilvános felpofozásig.
Viszont amit Nagy-Britanniában művel a sajtó és a politikum egy része a lóhúsbotrány kirobbanása óta, az már annyira túlhaladja a józan ész határait, mint a marha-ló tandem kreatív, előre megfontolt szándékból történő gasztronómiai házasítása a jóérzését. Jó, ami történt, az disznóság (hogy még egy emberi fogyasztásra alkalmas háziállatot belekeverjünk az ügybe), de azért mégsem ciánkapszulába oltott, sósavban pácolt patkányméreggel nemesítették a jobb sorsra érdemes marhafelsált, és még csak nem is a svéd konyha koronagyémántjával, a surströmminggel, ami egyszerűen és közönségesen rothasztott heringet jelent, és amit néhány bevodkázott skandinávon kívül minden jóérzésű náció emberi fogyasztásra alkalmatlannak tekintene. Hanem lóhússal, ami – bár tény, hogy a történelem során a lovakat zömmel inkább hátasként, illetve igavonóként alkalmazták – az európai gasztronómia szerves részét képezi, még ha kisebb mértékben is, mint a sertés vagy a marha.
Ez viszont a legkevésbé sem zavarja sommás véleménye kialakításában például a világszerte méltán közutálatnak örvendő brit bulvársajtó zászlóshajója, a The Sun újságíróját, aki, mivel az azóta megcáfolt feltételezések szerint a lóhús Romániából származik, máris azzal riogatta olvasóit, hogy Romániában korábban számos igavonó esetében diagsznosztizálták a „ló-AIDS-nek” is nevezett fertőző kevésvérűséget.
Ami amúgy az emberekre nézve nem fertőző, viszont ürügyként használva újabb kitűnő alkalmat szolgáltat arra, hogy a román munkavállalók inváziójától való félelem miatt amúgy is paprikás hangulatban még tovább hergeljék a derék brit alattvalókat a balkáni ország polgárai ellen. Úgyhogy minden részvétünk a lósagnával lóvá tett briteké, de azért e mögül a sajtófelhördülés mögül is alaposan kilóg a lóláb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok