VEZÉRCIKK – A nyilatkozatok alapján úgy tűnik, az RMDSZ amolyan „LGT-üzemmódban” készül ellenzékbe vonulni: a „kint is vagyok, bent is vagyok” elv alapján megszavazza az új kormányt, és hajlandó lesz a kabinet bizonyos intézkedéseit támogatni.
2014. december 11., 20:312014. december 11., 20:31
Pedig épp egy Ponta-kormány az, amelyet egy magyar szervezetnek nem szabadna támogatni – nem azért, mert baloldali, hanem azért, mert nehéz lenne olyan román pártot találni, amely a PSD-nél többet ártott volna a magyar közösségnek.
A PSD az egyik legsovinisztább román párt, és egyben cinikus is – miközben a kormánytöbbség érdekében kormányzásra kérte fel az RMDSZ-t, nemhogy a koalíciós paktumban foglalt követelések megvalósulását nem segítette, de más magyar ügyeket is elszabotált, a MOGYE magyar főtanszékeitől az uniós polgári kezdeményezésekig, a prefektusok magyarellenes ámokfutásáról nem is szólva.
Amúgy mindegyik fősodratú román párt soviniszta. Csakis akkor tettek ígéretet engedményekre, amikor a kormányzáshoz kellett az RMDSZ – az engedmények megvalósulását azonban igyekeztek akadályozni. Érdemes tehát elgondolkodni: valóban a magyar közösség érdekeit szolgálja bármely román kormány támogatása?
A válasz ilyenkor az, hogy ha másért nem, a helyi önkormányzatok támogatása érdekében igen. Ez azonban nem helytálló érv: arra kell törekedni, hogy a fejlesztésre szánt összegek kiosztása automatizmussá váljék, ne az a balkáni szemlélet uralkodjon, hogy az osztogathat hűbérúr módjára a sajátjainak, aki éppen hatalmon van.
Közben pedig ki kell dolgozni azt a stratégiát, hogyan lehet a magyar jogsérelmeket és jogköveteléseket hitelesen és világosan megjeleníteni olyan körülmények között, hogy a magyar közösség beolvasztására törekvő román politikum azzal döngeti a mellét Nyugaton: megoldódott a kisebbségi probléma, hiszen egy kisebbségit választottak államfővé.
Érdemes lenne erre koncentrálni az LGT-üzemmód, illetve bármely olyan lépés helyett, amely alapján úgy tűnhet: a magyar közösség legitimálja azon bukaresti kormányokat, amelyek lesöprik az asztalról a magyar követeléseket, amelyek nyomán a magyar közösség tagjai valóban egyenlő jogú polgárokká válhatnak a többségiekkel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!