2012. április 03., 09:332012. április 03., 09:33
A jelek szerint mind ő, mind a kormánypártok belátták, hogy az ügy további elhúzódása belföldön a kormány és a mögötte álló erők, külföldön pedig az ország tekintélyét és hitelét rombolta volna tovább. Az elnök lemondásához bizonyára az is hozzájárult, hogy még a kormánnyal szimpatizálók sem zártak össze mögötte, sőt: a mértékadó hagyományos és internetes konzervatív orgánumok zöme egységesen állt ki amellett, hogy Schmittnek – azért, hogy Magyarországról ne legyen továbbra is elmondható, hogy következmények nélküli ország – távoznia kell tisztségéből.
Talán vannak, akik az elnök lemondását a balliberális lejárató kampány győzelmeként könyvelik el, és részben igazuk is van. Hiszen tény, hogy az ellenzéki média és politikusok gyakran emberi méltóságát sárba tiporva bírálták Schmittet. A plágiumügy kirobbantása is része volt a karaktergyilkosságnak, a szomorú azonban az, hogy – mint azt végül a Semmelweis Egyetem doktori tanácsa és szenátusa is beigazolta – a vádak megalapozottak voltak.
És ezek után már nem az számít, hogy lesz-e doktori titulusa Schmitt Pálnak a jövőben, vagy sem, hanem az, hogy húsz évvel ezelőtti címét nem szabályszerűen szerezte. Ennek nyomán pedig az államfői hivatal méltóságának megőrzése érdekében távoznia kellett. Az, hogy ki lesz az utódja, akárcsak az ő kijelölésekor, most is a kétharmados többség döntésén múlik. Két évvel ezelőtt azért esett a kormányoldalhoz maradéktalanul lojális Schmittre a választás, mert arra volt szükség, hogy az 1944 után megszakadt jogfolytonosság helyreállítását célzó törvénykezési dömpinget ne akasszák meg az államfő esetleges alkotmányossági kifogásai.
Ennek eredményeként ma számos újonnan elfogadott jogszabályt bírálnak és vizsgálnak a nemzetközi fórumok, mondván: azok egyes elemei nem biztos, hogy megfelelnek a demokratikus normáknak. Schmitt utódjának kiválasztásakor nem árt odafigyelni, hogy olyan, köztiszteletben álló személyre essen a választás, akinek szerepét nem csupán annyiban határozzák meg, hogy kritikátlanul asszisztáljon a kormányoldal döntéseihez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok