2010. december 21., 10:192010. december 21., 10:19
A román kormány által 2002-ben létrehozott testület létjogosultságát már annak idején sokan megkérdőjelezték – főleg olyan közéleti „személyiségek”, akiknek sohasem kellett a szomszédba menniük egy jó adag idegengyűlöletért –, ettől függetlenül a kormányzati szerv működése teljesen indokolt.
Éppen a napokban közzétett felmérés is a hazai társadalom aggasztó intoleranciájáról árulkodik: például négyből egy román állampolgár „problémásnak”, az ország számára fenyegetettségnek tartja a nemzeti kisebbségek létét. Nevezhetnénk akár szimbolikus gesztusnak is, hogy a kirekesztő megnyilvánulásokat üldöző testületet magyar nemzetiségű szakember irányítja, bár hajlunk arra, hogy ez inkább politikai alku hozadéka. Ettől eltekintve nevetséges, a diszkrimináció jelenségének visszaszorítása terén vajmi kevés eredménynyel kecsegtető a tanács határozata, amellyel a törvény szerint kiróható legalacsonyabb, a minimálbérnél is kevesebb büntetéssel sújtotta egyértelműen uszító, egyformán roma- és magyarellenes kirohanásáért az egykori teniszcsillagot.
Aki mellesleg a farzsebéből kivágná a maximális, nyolcezer lejes bírságot is, „előélete” – évtizedekkel ezelőtt „koszos zsidónak” nevezte vetélytársát, Jimmy Connorst – ismeretében pedig nehezen feltételezhető, hogy mentalitása megváltozna, a nyilvánosságnak szánt határozott üzenetként azonban mindenképpen tanulságosabb lenne egy szigorúbb büntetés. Ám ennek híján kénytelenek vagyunk egyetérteni Asztalos Csabával, miszerint a romániai romák helyzetének az európai közbeszédbe emelését egyedül – a cigánybarátsággal nem vádolható – Nicolas Sarkozynek „köszönhetjük”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok