2011. február 04., 11:012011. február 04., 11:01
A blökik nélkül ugyanis kórosan elszaporodnának a kóbor macskák és a patkányok. Mondjuk, kíváncsi lennék, hogy a nem szalonállatvédőként tevékenykedő polgárok minderről hogyan vélekednek. Akinek ugyanis nap mint nap azzal kell szembesülnie, hogy a háza előtt egy kóborkutya-falka vert tanyát, és mivel az ebeket a szomszéd lépcsőházban lakó unatkozó nyugdíjasok etetni kezdték, előtört belőlük a házőrző ösztön, és mindenkit el akarnak üldözni, aki a ház bármely lépcsőházába be akar menni, vélhetően kevésbé aggódik a kóbor macskák és a patkányok miatt. Persze azt is tudom, hogy mindezért elsősorban nem a kutyák hibáztathatók, hanem azok, akik utcára teszik őket, ne adj’ isten, hivatásszerűen foglalkoznak a kóborkutya-terítés nemes művészetével. Ez utóbbi nem vicc: egyes városokban azért szaporodnak el időről időre a szabadon csatangoló négylábúak, mert titokzatos ismeretlenek némi fizetség fejében gépjárművekkel szállítják őket oda. Hogy honnan származhatnak – egyes vélemények szerint Kárpátokon túli román városokból –, azt nem tudni, de az tény, hogy egyes településeken már a rendőrség is nyomoz a titokzatos „importőrök” után. Azonban ha már a kutyák bekerültek a városba, még akkor sem tudom elfogadni, hogy az utcákon van a helyük, ha emiatt a lelkes nagyvárosi állatvédők egy kategóriába sorolnak a japán bálnavadászokkal. Igaz, hogy a kutyák nem tudják felfogni, hogy a városi utcákon nem lenne szabad tartózkodniuk, de ettől még az emberek biztonsága jóval fontosabb, szóval Greenpeace ide meg állati jogok oda, a kóbor ebeknek a kutyamenhelyen a helyük. Azt ugyanis senki sem várhatja el, hogy csupán azért, hogy néhány széplélek úgy érezhesse, a kutyák etetésével valami nagyon jó cselekedetet hajtott végre, és hozzájárult a világ jobbá tételéhez, a többiek saját otthonukból is rettegjenek kijönni. A kóbor macskák ügyében ugyancsak a klasszikus gyepmesteri intézményt ajánlanám az érdeklődők figyelmébe, a patkányok elszaporodása ellen pedig az alapvető higiéniai követelmények betartásával is egész hatékonyan lehet védekezni. Persze azokra sem haragszom, akik mindezek ellenére ragaszkodnak ahhoz, hogy a kutyákat ne vigyék menhelyre. Sőt bátorítom, hogy nyugodtan fogadják be őket a saját otthonukba. A társadalom bizonyára örök hálával adózna érte.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.