2011. január 31., 10:082011. január 31., 10:08
Gyakran kell mélyhűtött csirkelábat vennem nekik. Egykilónyit úgy esznek meg szemrebbenés nélkül, mintha esti meccsnézés közben csipszet ropogtatnának a dobozos sörük mellé. Ez nem lenne baj, mert aprópénzbe kerül a csirkecipő, csakhogy manapság már ezért is komoly testharcot kell vívni. Nem is gondoltam volna, hogy a boltba heti két alkalommal érkező szállítmányra ilyen hamar lecsapnak. Ha szombaton és szerdán nem vagyok ott a koraesti órákban, amikor a friss adag érkezik, könnyen felkophat a Bodri álla. Meg is szoktam venni négy csomagot, legyen, elfér a hűtőben, meg egyébként is fogyókellék. A nyugdíjas nénik viszont, akik elé igyekszek betolakodni a sorba, nagyon csúnyán néznek a pápaszemük sarkából, és csak műfoghegyről hányják oda nekem: Csak nem a kutyának viszi? De bizony! – mosolygok kajánul.
Meg sem próbálom lefesteni, mekkora villámokat szórnak a szemükből. Ők abból a finom kis olcsó lábikóból milyen pompás ünnepi pörköltet és húslevest főznének, még az utolsó falatkát is leszopogatnák róla. Sőt lehet, a gyenge kis csontját is megropogtatnák a gyémántfogaikkal. Erre én, a néniéheztető kutyapecér meg nassolnivalónak viszem azoknak a dögöknek. Az utóbbi időben ki is fogyott a készlet, és bármikor megyek, azzal fogad az eladó, hogy nem hoztak neki árut. Lehet, már a vágóhídon felvásárolja az egész készletet a bevásárlószatyros nénik szakszervezete. Nem is fáradozok a lábak keresésével, az első hentestől megveszem a legkevesebb húst tartalmazó csontot. Ez nem is néz ki rosszul, még a nyál is öszszefutna a számban tőle, ha nem tudnám, milyen céllal kerül a zacskóba. Hazaérve hűvösre teszem, este már nem adjuk a négylábúknak, mert tele hassal roszszat álmodnának. Reggel tekerek a munkába, nincsen időm csontozni. Délután hazaérve látom, a kutyának szánt hús a lábasban gőzölög, komoly fűszermennyiséggel nyakon öntve. Hát ezt meg kellett kóstolnom, mert nem mindennapi az eset! Jó is lett volna, ha a pörkölt tényleg húsízű lett volna, de a sok csont között nekem csak a finom falatok emléke maradt. A kuvaszok bezzeg megint jól jártak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok