2012. március 19., 09:152012. március 19., 09:15
Márpedig amikor az egyén, sőt a közösség ön- és identitástudatát nagymértékben a kisebbségi – ebből eredően pedig a kisebbrendűségi – létérzés határozza meg, akkor roppant nehéz hinni a megmaradást, különösen a szülőföldön való megmaradást vázoló eszmékben, stratégiákban. Ez tulajdonképpen az elmúlt két évtized magyar oktatási rendszerének egyik mulasztása is: nem vértezték fel eléggé a felnövekvő nemzedékeket azzal a hittel, hogy attól még nem alacsonyabb rendű vagy kevesebb valaki, ha magyar.
Arról pedig végképp kevés szó esik a túlzottan a gazdasági válságra, a politikai csatározásokra fókuszáló társadalomban, hogy milyen eredeti, maradandó és minőségi értékeket képes felmutatni az erdélyi magyarság kulturális téren. Miközben köztudott, hogy éppen a kultúra alapján tudunk eligazodni abban, mik a fontos értékek és normák az életben, figyelmünk elsiklik a kulturális sikerek fölött. Például a világ bármelyik városa, közössége méltán lehetne büszke arra a nemzetközi színházi biennáléra, amelynek immár másodszor ad otthont Sepsiszentgyörgy, felsorakoztatva Európa színházi kultúráinak szakmai díjakkal kitüntetett előadásait.
Az erdélyi, partiumi képzőművészek, műkritikusok által tervezett egységes képzőművészeti közgyűjtemény terve, az erdélyi magyar színművészek, tudósok, közéleti személyiségek március 15-i magyar állami kitüntetései, a Csíki Székely Múzeum vezetőjének nemrég odaítélt szakmai elismerés vagy az, hogy tavaly a negyedik egymást követő alkalommal ítélték oda a román színházi szövetség díját egy romániai magyar színháznak – és hál’istennek még hosszan lehetne folytatni a sort – mind annak a bizonyítéka, hogy az erdélyi magyar kultúra nemcsak a dicső múlt, a nagy elődök méltatására szorítkozik, hanem él, pezseg, értéket teremt ma is. Márpedig ha ez nemcsak a kritikusokban, hanem az igazi célközönségben is tudatosul, mindjárt nem tűnik kisebbséginek az a sors.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.