2012. július 17., 09:472012. július 17., 09:47
Tegnap óta elvileg csak ökohulladék-tárolóba szabad szállítani a szemetet, viszont Romániában ilyen mindössze kettő van, de inkább egy. A közhiedelem szerint a hulladékgazdálkodás ugyan óriási üzlet, esetünkben azonban közgazdaságilag amatőr dolog lenne figyelmen kívül hagyni a lakosság fizetési tűréshatárát. Ezért aztán csak nagyon lassan válik gazdaságossá ez a fajta tevékenység, bár a szelektív gyűjtésért fizetett bónusz révén már enyhén nyereségesnek mondható.
A műfajban megfogalmazott uniós elvárások egyszerre ösztönzők, illetve megszorítók. Románia ugyanis egyelőre nagyon messze áll az elvárások teljesítésétől, és bár még nem bírságolták meg érte, igencsak erőltetett menetet kellene produkálnia a felzárkózáshoz. Csak az arányok érzékeltetése kedvéért: a hazai elvárási szint az újrahasznosítási arányban 15 százalék, míg az országos átlag alig egy százalék, Háromszék például az éllovasok között szerepel a maga háromszázalékos tavalyi teljesítményével.
A célszámok roppant nehezen teljesíthetők. Szakemberek szerint csak úgy lehetne az elvárások közelébe kerülni, ha mindent egybegyűjtenének, a szelektálás pedig később, gépsorokon történne. Európában minél északabbra megyünk, annál nagyobb a polgárok szelektálási fegyelme, de az olaszok például az utólagos válogatásra esküsznek. Csakhogy az ily módon keletkező hulladék – bár energetikailag hasznosítható – erősen szennyezett marad. És az sem hagyandó figyelmen kívül, hogy nagyságrendekkel több szemétre már nem nagyon lehet számítani a lakosságtól. Úgy tűnik, hogy nagyságrendekkel magasabb környezettudatra sem.
A kukásautók útvonala aligha változik az elkövetkező két-három évben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok