2013. február 11., 07:402013. február 11., 07:40
Egyesek szerint a kabinet az etnikai konfliktus ébren tartásával próbálja elterelni a polgárok figyelmét arról, milyen érdeksérelmek érik őket, amennyiben a kormány azon tervezetét ültetik gyakorlatba, miszerint az életképtelenségüket már eddig is bizonyító, jelenlegi fejlesztési régiókat ruházzák fel közigazgatási hatáskörökkel.
Másrészt a magyarellenes hangulatkeltéssel alapoznák meg a közvélemény előtt annak „szükségességét”, hogy ne jöhessen létre olyan régió, amelyben a magyarok többségben vagy igen jelentős arányban vannak jelen.
Nos, ebben nem szeretnénk ítéletet mondani, az azonban kijelenthető: az, ahogy a Ponta-kormány a zászlóügyhöz viszonyul, elárulja, mennyire gondolja komolyan a regonalizációhoz elengedhetetlenül szükséges decentralizációt, vagyis azt, hogy a helyi közösség életét érintő döntések ne a központban szülessenek meg.
Hiszen miről is szól a mostani konfliktus? Arról, hogy egy helyi közösség úgy döntött: közösségi identitását a szimbólumok terén is ki óhajtja nyilvánítani, ennek pedig egyik legalapvetőbb módja a saját zászló használata, amely a vexillológia évszázados hagyományait alkalmazva tartalmazza a közösség történelmi jelképeit. Ez ellen azonban a központi kormány helyi képviselői, a prefektusok hadjáratot indítottak. Márpedig ahhoz még egy nem regionalizált államban sincs köze a központnak, hogy egy helyi közösség milyen szimbólumokat használ, főleg, ha azok történelmi gyökerűek. Már ha nem diktatúráról van szó. Ha pedig csak a magyarok szimólumait nem engedélyezik, akkor egyértelmű diszkriminációval állunk szemben. Arról nem is beszélve, hogy eleve önellentmondás központilag régiókat kialakítani úgy, hogy nem kérdezik meg népszavazás útján minden egyes megye lakóit arról, melyik régióhoz szeretnének tartozni. Igazi caragialei helyzet ez, ami jól illusztrálja a kormány hozzáállását: legyen decentralizáció meg szubszidiaritás, de nehogy már ne mi működtessük központilag.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok