Páva Adorján
2026. szeptember 01., 19:012026. szeptember 01., 19:01
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban a legelvetemültebb drukkerek is erősen nehezményezik, ha a labdarúgást nem a tehetséggondozás vagy a piacképes menedzsment jellemzi. Amikor pedig újra és újra szertefoszlik a nemzetközi versenyképesség hiú ábrándja, a kirívó, mindenkit megörvendeztető, büszkeséggel eltöltő sportteljesítmény csalóka délibábja, hát el kellene végre ismerni: ez így nem mehet tovább.
Miközben a fejlett európai sportgazdaság a kereskedelmi bevételekre, közvetítési jogokra és tudatos játékosértékesítésre épül, a romániai futballcsapatok egyre mélyebbre süllyednek a középszerűségben, a közpénzfüggőség mocsarában.
Az Economedia gazdasági portál elemzése szerint a román labdarúgó-bajnokság első két osztálya klubjainak több mint fele az adófizetők pénzén vegetál. A hatályos román sporttörvény és a közigazgatási kódex kiskapui miatt a jogalkotó nem választja el a tömegsportot a profi versenysporttól. Így állhat elő az a nyugati világban szigorúan tiltott gyakorlat, hogy
Néhány példa:
A rendszer legfelháborítóbb igazságtalansága a helyi közösségek szintjén ütközik ki. Miközben egy-egy romániai, erdélyi önkormányzat
A helyi polgár duplán fizet: először az önkormányzati adók formájában – amelyből a városháza gálánsan fedezi a 28-30 éves idegenlégiósok havi 5-8-10 ezer eurós apanázsát –, másodszor pedig a saját családi kasszájából.
Hiszen Erdély-szerte mindennapos tapasztalat, hogy a szülők vásárolják meg a nagynevű helyi klubnál hivatalosan „leigazolt” gyerekek felszerelését, ők állják a hétvégi tornák nevezési díjait, a szállást, tankolják a kisbuszt, sőt sok helyen ők dobnak össze havi tiszteletdíjat az edzőnek, hogy egyáltalán legyen, aki foglalkozzon a fiatalokkal.
Romániai futball: az unalmas, színvonaltalan, botrányoktól terhelt szuperligás totyogás vagy az európai selejtezős leszereplés nem épít brandet
Fotó: Pinti Attila
A városházi kommunikációs panelek állandó eleme a „városbrand építése” és a „közösségi identitás megerősítése”, amikor a pénzosztást magyarázzák. A megtámogatott csapatok pedig rendszerint azzal támasztják alá az idegenlégiósok masszív behozatalát, hogy a hazai játékos túl sokat kér, ráadásul kevés köztük a jó, a kimagasló teljesítmény biztosításához külföldiek kellenek.
Csakhogy a romániai futballközegben ez leginkább önámítás.
Elég kisétálni bármelyik lakótelepi pályára: a labdát kergető gyerekek hátán javarészt nem a helyi klubok mezei virítanak. Nem a közpénzből fizetett légiósokért rajonganak, hanem Bellingham, Haaland, Mbappé vagy Yamal vagy éppen Szoboszlai-feliratú trikóban futballoznak.
A középszerű, nemzetközi szinten láthatatlan felnőtt csapatok nem jelentenek vonzó mintát: a városmarketingre költött milliók így sem gazdasági értéket, sem valódi helyi kötődést nem teremtenek.
Pedig talán Kolozsvár vagy éppen Arad rendelkezne azzal a potenciállal, amely megfelelő alapot, merítési lehetőséget adhatna a tehetséggondozásnak, a piacképes gazdálkodásnak és a versenyképességnek egyaránt.
A kincses városban az U és a CFR közti helyi rivalizálás eleve hasznosítható hőfokon tartja a futball-lázat. Belföldi szinten az élvonalbeli rájátszás elérése, az európai kupaszereplés kiharcolása valamelyest visszaigazolhatja a befektetett pénzt, viszont ahogy megmérettetnek nemzetközi szinten, mindkét „taktika” csődöt mond.
Merthogy a két csapat teljesen más üzleti mintát követ.
A kolozsvári városháza és a megye 2020 és 2025 között közel 9 millió eurónyi közpénzt pumpált a klubba. A vezetőség szerint az évente megítélt támogatás „csupán” az összköltségvetés alig harmadát fedezi.
A masszívan becsatornázott közpénz eddig a belföldi élcsapattá váláshoz segítette hozzá az együttest. Ami kétségtelenül mérhető megvalósítás. Viszont a romániai futball általános szintjét, az összképet tekintve egyáltalán nem biztos, hogy mindenki számára megnyugtató magyarázattal szolgál: az adónk jó helyre került.
A felnőttcsapat ugyan nemzetközi kupaindulást érő helyre ért, de a siker ára a teljes politikai kiszolgáltatottság: ha a városi tanács elzárná a csapot, a kolozsvári kártyavár minden bizonnyal összeomolna.
A Kolozsvári U (csíkos mez) idén az Európa-liga első, majd a Konferencialiga második selejtezőkörén is fennakadt
Fotó: Bogdan Balas/SPORT PICTURES
Amíg utóbbiak jöttek, senkit nem érdekelt, hogy meddig fenntartható mindez. A piaci alapok hiánya azonban megbosszulta magát: a gigantikus adósságállomány és a kieső európai bevételek miatt a klub ismét csődvédelem alatt áll.
A városvezetés évről évre rengeteg pénzt fordít a nagy múltú egyesületre, a pályán kívül mégis állandó a belső feszültség a tulajdonos és a szurkolók között, az adósságok egyre csak halmozódnak, a pályán pedig az eredmény évről évre a bajnoki alsóház.
a modern, közpénzből felhúzott nagyszebeni stadion és az önkormányzati támogatások ellenére a klub kiesett az élvonalból, azonnal csődvédelembe zuhant, amint elapadtak a televíziós jogdíjak, a csapat már rajthoz sem állt a másodosztályban. Az önkormányzat pedig most peres úton próbál milliókat kimenteni az elsüllyedt hajóból.
Szerencsejáték. Camora (balra) és a CFR sorsa immár nem csak a pályán dől el a csődvédelem miatt
Fotó: Borbély Fanni
Eltérő logikát képvisel a székelyföldi labdarúgás, ahol a Sepsi OSK és az FK Csíkszereda felemelkedése mögött a magyar állami fejlesztési támogatások állnak. Itt a sok millió eurót kitevő források zöme nem a pillanatnyi sikerek megvásárlására ment el, hanem tartós vagyontárgyakba: felépült a szentgyörgyi stadion, létrejött a Székelyföld Labdarúgó Akadémia és alközponti rendszere.
A gazdasági és politikai környezet változása azonban itt is elhozza a „romániai realizmus” idejét. Ahogyan nemrég a klubvezetők is megfogalmazták:
Az akadémia feladata az utánpótlás-nevelés, a profi együttesnél pedig azt kell bebizonyítani, képesek-e saját nevelésű játékosokat beépíteni és/vagy értékesíteni.
A székelyföldi focira költött rengeteg közpénz – főleg forint – értelmét, „megtérülési” hányadát minden bizonnyal másképp látják Budapesten, illetve Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában. De egy biztos: az ottani megvalósításokat nem csupán a felnőttcsapatok pillanatnyi teljesítményén keresztül kell láttatni.
A székelyföldi példa azért működhet hiteles ellenpontként a romániai általános viszonyok között, mert az állami forrásokat nem külföldi zsoldosok fizetésére égették el, hanem az alapokba (pályák, kollégiumok, gyerekek, képzett edzők) fektették.
A jövőbeli kihívás itt már nem a feltételek hiánya, hanem az, hogy a felépített infrastruktúrából hány saját nevelésű játékos jut el a profi felnőtt élvonalig: akár a helyi csapatban, akár más együttesnél, magasabb szinten.
Ha pedig neadjisten a másodosztályba visszaesett helyi csapatban nyílik nagyobb, több esély a fiatalok előtt, akkor hát ott – de legalább otthon, a közönség, a szurkolók, a barátok, a család büszkeségére.
Székelyföldön megvannak az új alapok, erre kellene alulról építeni valamit
Fotó: Pinti Attila
A romániai klubok ma már a selejtezőkörökben elvéreznek, az európai kupák főtáblájára sem képesek eljutni.
Ilyen körülmények között megéri-e támogatni a helyi futballt? Igen – de kizárólag radikális szemléletváltással:
Amíg a polgármesteri hivatalok a helyi közösség valódi jövője helyett a hétvégi bajnoki pontokért fizetnek zsoldosokat, addig a romániai labdarúgás nem sportágként vagy gazdasági ágazatként, hanem a politika legdrágább és legfeleslegesebb pótcselekvéseként fog működni.
Balogh Levente
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Rostás Szabolcs
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Balogh Levente
Az alkotmánybíróság ítélete, amellyel alkotmányosnak minősítette a feddhetetlenségi törvény módosítását, komoly kérdéseket vet fel a visszamenőleges hatály miatt.
Balogh Levente
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
Makkay József
Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.
Balogh Levente
Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.
Rostás Szabolcs
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
szóljon hozzá!