Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Közigazgatási átszervezés: káosz, magyarellenes hergelés és kommunikációs lufi

2026. november 21., 10:022026. november 21., 10:02

Hogy a települések és megyék erőszakos összevonásával járó közigazgatási „reform” milyen következményekkel jár az érintett polgárokra nézve, az mellékes, pláne, ha magyarok – így értelmezhető a reformért felelős PSD-s illetékes, Dragoș Benea, illetve a párt hozzáállása a rendkívüli horderejű ügyhöz.

A néhány hete a kormányba visszatért szociáldemokraták nem totojáztak sokat, és azonnal a közigazgatási átszervezés ügyét tették meg egyik legfőbb prioritásuknak – holott abba az elmúlt másfél- két évtizedben még úgy is beletört minden kormány bicskája, hogy akár még többé-kevésbé kidolgozott tervezeteket is letettek az asztalra.

Persze a felvetés fontos, és a létjogosultsága sem vitatható el. Elvégre ki ne szeretné, hogy a települések a lehető leghatékonyabban működjenek, a hatósági apparátusuk működésére a lehető legkevesebb közpénzt kelljen elkölteni, és legyenek önfenntartóak?

Ugyanakkor azt is nyugodtan leszögezhetjük, hogy jelenleg nem feltétlenül ez a legsürgetőbb prioritás Romániában.

Amíg ugyanis várat magára a gazdaság rendbetétele, az állam központi apparátusának csökkentése és kiadásainak lefaragása, addig nem árt kissé visszafogottabban hozzáállni a térkép átrajzolásához.

Ehhez képest most a PSD már március közepére felelősségvállalással vinné parlament elé a törvényt, hogy a 2028-as önkormányzati választásokra lenyomja az emberek torkán a módosításokat, hogy akkor már az új, összevont településeken és megyékben szervezhessék meg a voksolást.

A párt annyira sietne az ország minden polgárának életét alapvetően befolyásoló lépéssel, hogy

„csupán” azok hangját nem akarná meghallgatni, akiket a leginkább érint az ügy:

az esetleg megszűnésre ítélendő, a más, akár eltérő kultúrájú, hagyományú vagy nemzetiségű polgárok által lakott településekkel összevonandó falvak, községek lakóiét – és ugyanez érvényes a megyékre is.

Másképp nehéz értelmezni ugyanis Dragoș Benea összevonásügyi főbiztos kijelentését, amely szerint elutasítja az egyébként törvény által is előírt népszavazásokat az érintett településeken, mert azok csak hátráltatnák a folyamatot.

Amihez még egy kis burkolt magyarellenes hergelést is hozzácsapott, amikor – cinikus módon éppen a szélsőjobboldali AUR népszerűség-növekedésének megakadályozásával indokolva – arról beszélt, hogy nem hajlandó az RMDSZ-től engedélyt kérni a módosítások végrehajtására.

Ez nem más, mint a klasszikus aufklérista társadalommérnökösködő hozzáállás, amelynek a lényege az, hogy képviselője akkor is végig akarja vinni a saját rögeszmés elképzeléseit, ha abba az érintettek belepusztulnak.

Bár a PSD-ből sok mindent kinézünk, azért talán még ők sem gondolják komolyan, hogy 2026-ban, Európában a szubszidiaritás elvét – vagyis azt, hogy a döntéseket a lehető legközelebb hozzák meg ahhoz a szinthez, amelyet érintenek – figyelmen kívül hagyva verjenek keresztül egy ekkora horderejű átalakítást. Ezért hajlunk arra, hogy inkább blöffnek tekintsük az egész felvetést, amelynek fő célja a közbeszéd tematizálása.

A szociáldemokrata illetékesek azt szeretnék, hogy ne a PSD-s kiskirályok luxizásáról legyen szó, vagy arról, milyen kiadáscsökkentések, elvonások lesznek a készülő költségvetésben, és honnan lesz pénz a beígért nyugdíj- és béremelésekre. Hanem arról, hogy vannak a jók, akik reformot akarnak, és a maradi rosszak, akik ragaszkodnak a megcsontosodott struktúrákhoz és a privilégiumaikhoz.

Mindemellett

nehéz nem arra gondolni, hogy az RMDSZ-szel szembeni zsarolási potenciál megtartása is cél,

ezt szolgálják a többségben vagy jelentős arányban magyarok lakta megyék román szomszédokkal való egyesítését meglebegtető felvetések. Az elképzelés nem bonyolult: ha a magyar szervezet nem ágál sokat a PSD ellen, akkor enyhébb verzió is jöhet, ha viszont akadékoskodik, akkor továbbra is napirenden tartják a magyar kérdést.

Ugyanakkor az egész folyamat komolyságát jól illusztrálja, ahogy bedobták a köztudatba az 1500 fős lakosság alatti kistelepülések összevonását, majd össze-vissza csapongva eljutottak 5000 lakosig és a megyék számának csökkentéséig. Na és az önkéntes összevonást maguk kérő stréber megyei önkormányzati elnökökről szóló PSD-s rablómesék sem a szándék hitelességét erősítik.

Pedig – mint már jeleztük – a közigazgatási reform témája ennél komolyabb hozzáállást érdemel. Az ugyanis

nem önmagáért való, célja csakis az lehet, hogy javítsa az érintett polgárok életminőségét, nem az a szerepe, hogy valamely párt kampány- vagy kommunikációs eszközként használja.

Márpedig a reform és a kiadáscsökkentés melletti elkötelezettség állandó hangoztatása mellett a PSD pontosan ezt teszi.

Ami azt bizonyítja, hogy ha már ő rendelkezik a legtöbb miniszterrel a részben „független” kormányban, akkor ő is fújja a passzátszelet, miközben az elvileg független Luca Niculescu miniszterelnök egy szürke hivatalnok képében megjelenő diszkrét biodíszletként asszisztál az egészhez.

Mindeközben a demagógiafaktor is magas, egyesek megpróbálják azzal elbagatellizálni az ügyet, hogy az valójában csak a polgármestereknek és a hivatalnokoknak rossz, akik elveszítik a mandátumukat. Holott az egész közösséget negatívan érinti, ha tagjainak a továbbiakban több kilométert kell utazniuk ügyet intézni egy másik településre – még rosszabb esetben akár több tucatnyi vagy száz kilométert egy másik megyébe.

Ugyanakkor hiába próbál a PSD kapkodva átnyomni bármit is a parlamenten, minden józanul gondolkodó ember számára egyértelmű, hogy egy ilyen kaliberű átalakítást nem lehet néhány hetes, ímmel-ámmal, porhintésként megtartott egyeztetések után megvalósítani.

A folyamat nem alakulhat egyetlen párt kénye-kedve szerint, kötelező

  • a közigazgatási szakértők,
  • a politikum,
  • a civil szféra
  • és az érintett közösségek bevonása az előkészítési és a döntési folyamatba.

    Annak előkészítésekor pedig nem lehet a fűnyíróelvet alkalmazni az összes településre és megyére, egyenként meg kell vizsgálni, mennyire életképes egy-egy település, és mennyire szolgálná az ott élők javát az összevonás.

Elvégre nem több száz kilométerre levő irodákban kell eldönteni, melyik települést vagy megyét mivel vonják össze, hogy aztán hézagos helyismerettel, a helyi gazdasági, kulturális és történelmi sajátosságokat semmibe véve kényszerítsenek az emberekre egy drasztikus változást.

És ami legalább ennyire fontos:

egy ilyen horderejű döntést nem lehet az érdemi vita kiiktatásával, parlamenti felelősségvállalással elfogadtatni.

Nem mellékes a kisebbségi vonatkozás sem: magyar szempontból létérdek, hogy ne a magyar közösség arányának rovására történjenek meg az összevonások.

Ezt eleve nem engedi az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye, amelynek 16. cikke kimondja, hogy az államok tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek célja a nemzeti kisebbségek által lakott területek népességi arányainak megváltoztatása, és amelyek a kisebbségek jogainak és szabadságainak korlátozására irányulnak.

Ezért minden lehetséges fórumon napirenden kell tartani, hogy semmilyen „hatékonysági” indok nem igazolhat olyan átalakítást, amely a magyar közösségeket hátrányos helyzetbe hozza, csökkenti a számarányukat és megakadályozza őket anyanyelvük hivatali használatában, illetve bármilyen egyéb joguk gyakorlásában.

Ugyanakkor látható, hogy miután az RMDSZ megfogalmazta jogos aggályait, a PSD kommunikációjában most a magyar szervezetet avatta az egyik fő ellenfelévé,

ami ismét csak azt jelzi, hogy az egész része a kommunikációs kampánynak, amellyel a szélsőjobboldali AUR-hoz pártolt szavazóit próbálja visszaszerezni. (Na nem mintha a felmérések szerint a parlamenti küszöb alatt tanyázó RMDSZ-nek nem jönne jól éppen, hogy egy, a magyarokat veszélyeztető témában ismét a közösség védelmezőjének szerepében léphet fel).

Persze az is benne van a pakliban, hogy ha már így magyar–román ellentétként keretezik az ügyet, és véletlenül sikerülne keresztülvinni, akkor azzal döngethetnék a mellüket, hogy nekik sikerült felszámolniuk az egységes román nemzetállam homogenizációs törekvéseinek eddig hellyel-közzel sikeresen ellenálló magyar „enklávét”.

Ez azonban már eleve elegendő ok arra, hogy a magyar képviselet megszavazzon egy esetleges bizalmatlansági indítványt

– ha az AUR-ral közösen, akkor vele, ez most sokkal konkrétabb veszély, mint az AUR által jelentett hipotetikus kockázat.

A kiszivárgott tervezet ugyan tartalmazza, hogy az esetlegesen összevonandó településeken továbbra is érvényes lenne a 20 százalékos arányhoz kapcsolódó anyanyelv-használati jog, még akkor is, ha az alá csökken a magyar közösség lélekszáma. Ez azonban a törvények opcionális alkalmazásával kapcsolatos romániai gyakorlatot – amely különösebben a kisebbségeket érintő ügyekben érvényesül – ismerve nem elegendő garancia.

Ahhoz, hogy tárgyalási alap legyen, az szükséges, hogy magát az anyanyelv-használati küszöböt szállítsák le 15, sőt inkább 10 százalékra az összes településen.

Mindent összevetve: senki sem mondja, hogy az átalakítás önmagában rossz, sőt egyes esetekben valóban indokolt lehet – ám ezt nem felülről lefelé kell kikényszeríteni. Arra pedig kiemelt figyelmet kell szentelni, hogy az átalakítások nyomán a kisebbségi közösségek jogai semmilyen formában ne csorbulhassanak.

Ez azonban hosszas folyamat, amely során nem lehet megspórolni az aprólékos munkát.

Vagyis nem hogy március közepéig, de megkockáztatjuk, hogy még a 2028-as önkormányzati választásokig sem elegendő az idő arra, hogy megfelelő, a lehető legjobb és leghatékonyabb, a lehető legkevesebb polgárnak érdeksérelmet okozó módosítást kidolgozzák – már ha ez a cél.

De valószínűleg a PSD is tudja, hogy a kellő egyeztetés nélkül, egyetlen, ráadásul stabil parlamenti többséggel nem rendelkező párt által erőszakolt módosítást a többi alakulat sem fogadná el, és az ellenkező előjelű nyilatkozatok dacára ő sem öngyilkos hajlamú, hiszen a település-összevonás a saját elöljáróit is érintené.

Legfeljebb majd visszavonulót fúj, és az egészet a „megcsontosodott rendszerekhez” foggal-körömmel ragaszkodó, és az RMDSZ-nek gazsuláló ellenzéki pártokra fogva hagyja leereszkedni az egész kommunikációs lufit.

Eredményként pedig beseperheti, hogy jó ideig meg tudta határozni a közbeszédet, miközben a román nemzeti érdek védelmezőjének szerepében tetszeleghetett. Kis szépséghiba, hogy közben sikeresen kompromittálja a közigazgatási reform ügyét.

Ami persze még mindig jobb, mint egy amatőr módon kivitelezett reform, amelynek negatív hatásait évtizedekig nyögi az ország.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Van mit tanulnia az RMDSZ-nek a délvidéki magyarok választási szerepléséből – VEZÉRCIKK

Két magyarlakta régió, két ország választási eredményét nehéz összevetni, hiszen sajátos és némileg eltérő helyzetekről van szó. Mégis fontos üzenettel bírnak az erdélyi magyarság, az RMDSZ számára a Szerbiában lezajlott megmérettetések.

Balogh Levente

Balogh Levente

„Védelmi pénz” az amerikaiaknak

A biztonság nem magától értetődő és nem is adják ingyen: ezzel szembesül most Románia, amely a jelek szerint ha nem is boldogan, de készségesen hajlandó „védelmi pénzt” fizetni azért, hogy nyugodtan alhasson az orosz medve közelségében.

Makkay József

Makkay József

Felvidék után Erdély? Ahol a térképet átrajzolják, ott a magyarság fizeti meg az árát

A felvidéki magyarság megtapasztalta, milyen következményekkel járhat, ha a közigazgatási határokat a nemzetiségi viszonyok figyelmen kívül hagyásával rajzolják át. Romániában most a felvidékinél is nagyobb veszély körvonalazódik.

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump saját maga által előidézett kudarca

Nincs mit szépíteni: az amerikai választópolgárok alaposan beintettek Donald Trump elnöknek a második mandátuma első majd' két évében mutatott, acélosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető teljesítményért.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az AUR magyarellenes csapdája

A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?

Páva Adorján

Páva Adorján

Valami mindig bűzlik Románia közigazgatási húsdarálójában

Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kétséges stabilitás

Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.

Hirdetés