JEGYZET – Lecsengett az egy hónapig tartó, téli ünnepkörnek nevezett nonstop hejehuja, hozzá lehet látni a hétköznapokhoz.
2015. január 11., 19:442015. január 11., 19:44
Vigyázva, nehogy a hirtelen munkakedv megártson az egészségnek, de sokat lazsálni sem ajánlatos, mert ha egyszer elkezdenek sorvadozni az agy- és izomsejtek, nagyon nehéz lesz újra formába lendülni. Bemelegítőnek talán kezdjünk túllépni a kötelező ünnepi füllentéseinken, olyanokon, hogy az egész világot egyformán szeretjük, vagy hogy mindenkinek csak szépet és jókat kívánunk.
Botorság volna ugyanis megfeledkeznünk rosszakaróinkról, a mosolyogva áskálódó-furkálódó „jóakarókról” és mindenekelőtt azokról, akikkel szemben mi járunk el hasonlóképpen. Magamnak pedig ezenkívül pluszfeladatként róttam ki a fokozott figyelmet, nehogy véletlenül a megosztásra klikkelve én is belesodródjam a legújabb füllentésdivatba és az épp eltelt évről azt terjesszem a virtuális térben, hogy az én kizárólagos évem lett volna.
Karácsony táján bukkant fel először ez az ajánlat, elsőre egy olyan csoportképpel, amin elvileg rajta voltam, de látszani nem látszottam, majd pár nap elteltével egy sokkal szűkebb körű fotóval kínálták. Mindkét alkalommal gyorsan továbbléptem bármiféle kapcsolás nélkül, vagyis a frászbukismerőseim tőlem nem kapnak olyan hírt, miszerint az én évemnek kiáltanám ki a tavalyit.
Lehet, hogy meg is lepődnek páran, esetleg hullajtanak egy könnycseppet értem, gondolván, hogy ha nem jelzem a megaboldogságomat, akkor talán el is távoztam az árnyékvilágból. Nem, még itt vagyok, de különösebb ujjongás nélkül. Nem szeretném senkinek előírni, mikor, miért és mennyire örvendezzék, ám fenntartom magamnak az alanyi jogot, hogy a csitri lánykák és pelyhedző állú fiúkák visítozásait idéző pillanatnyi divathóbortból ne vegyem ki a részem. Hadd ne kelljen önjelöltként magamat az elmúlt év emberének kikiáltanom, mert ha enyém az év, nekem is az övének kellene lennem.
Egyszóval minden egyéb értesítés nélkül tudatom a kedves miattam aggódókkal és az örvendezésre hajló rosszakarókkal, hogy nem történt velem semmi rossz, épp csak jobbnak sem mondanám az elmúlt évet a többinél. De nyugalom: tetszik, vagy sem, csak azért is jól vagyok!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!