Balogh Levente
2024. március 29., 11:102024. március 29., 11:10
2024. március 29., 12:172024. március 29., 12:17
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve, miután kiderült: a magyar pártok összefogásra való képtelensége miatt sem Nagyvárad, sem Bihar megye vezetésében nem lesznek jelen a magyarok.
Nos, jelen állás szerint az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Szövetség ott folytatja, ahol abba sem hagyta. Mi több, a héten a két pártnak sikerült elérnie, hogy megint ne legyen jó érzés váradinak, biharinak lenni. Azt sem túlzás kijelenteni: szekunder szégyenérzet lett úrrá rajtam a viselkedésük miatt.
Az egész akkor vált gyanússá, amikor az EMSZ élőláncot hirdetett a magyar összefogás érdekében Nagyvárad központjába – hiszen egyértelmű, hogy ha érdemi, az összefogás irányába mutató tárgyalások zajlottak volna a két párt között, akkor nem lenne szükség arra, hogy az emberek utcára szólításával próbáljanak nyomást gyakorolni az RMDSZ-re egy koalíciós lista összeállítása érdekében. A gyanú hamar beigazolódott, amikor az RMDSZ váratlanul, két nappal az élőlánc előtt „kulturális rendezvényt” jelentett be – az EMSZ székházának, illetve a párt mentorának számító Tőkés László irodájának otthont adó Kálvin utcába.
A kulturálisnak hirdetett, de valójában a békebeli, a haragosok bosszantását szolgáló macskazene-koncerteket idéző rendezvényen aztán látványos politikai performansz zajlott: az RMDSZ több szervezettel, köztük a pedagógusszövetséggel, a Magyar Ifjúsági Értekezlettel és az EMSZ-ből kivált Kulcsár-Terza József-féle új párttal is a nyílt színen írt alá együttműködési szerződést, amely iránt a két váradi püspök – a római katolikus és a református – írásos üzenetben fejezte ki a támogatását.
Majd a koalíció helyett látványosan felkínáltak az EMSZ-nek is egy helyet az RMDSZ-listán.
Az akció természetesen az RMDSZ kommunikációs trükkje: valójában a klientúrájához tartozó, tőle függő szervezetek képviselőivel írt alá „megállapodást”, vagyis nettó RMDSZ-listáról van szó. (A pedagógusszövetség nevében az RMDSZ egyik megyei tanácsosa látta el kézjegyével a megállapodást…) Ezzel azt a látszatot próbálta kelteni, hogy jóformán teljes a magyar összefogás, amelyből csak az EMSZ lóg ki, hogy ezzel hozza kényszerhelyzetbe a rivális pártot. (Az egyházak támogatása annak tudható be, hogy az egyházi vezetők személyes szimpátiából vagy érdekből nem középen állva szemlélik a magyar pártok közötti rivalizálást).
A Kulcsár-Terza József-féle Magyar Polgári Erő (kis kulisszatitok: a jelentőségét és súlyát talán jelzi, hogy bár szakmám miatt az átlagosnál talán valamivel tájékozottabb vagyok a politikai életben, a vezércikk írásakor bizony utána kellett néznem, hogy pontosan hogy is hívják az új törpepártot) sem lóg ki a sorból. A párt kapcsán nehezen tudom elhessegetni a gondolatot, hogy az erdélyi magyar közösségnek nagyjából annyi szüksége van rá, mint műholdnak a biciklipumpára.
Az RMDSZ-nek viszont annál inkább.
Nem más ugyanis, mint egy revolverpárt, amellyel az RMDSZ revolverezheti a komolyabb ellenfélnek tartott EMSZ-t, és csökkentheti annak súlyát. Nem véletlen, hogy az RMDSZ központi vezetősége igyekezett jelezni: az EMSZ-ből frissen kivált pártot egyenrangúnak tekinti a másik alakulattal, ezért külön együttműködési megállapodást kötött vele. Mindezt a párt valós mérete és súlya aligha indokolná – igaz, ha belegondolunk, három tagja biztosan van: Kulcsár, Terza és József. A pártelnök számára kitűnő a deal: bejutó helyet kap az RMDSZ képviselőházi listáján, cserében részt vesz az EMSZ gyengítését célzó akciókban – mint például a múlt pénteki nagyváradi színjáték. Közben pedig a párt Biharban gyakorlatilag nem is létezik.
Vagyis egy újabb, Szabó Ödön-féle nyilvános előadásról van szó, amely azokat a „daliás” időket idézi, amikor az RMDSZ jelenlegi képviselője és bihari ügyvezető elnöke megafonnal próbálta túlkiabálni annak a demonstrációnak a résztvevőit, amelyen a nagyváradi utcanevek botrányos magyar fordításaival szembesítették az RMDSZ helyi erőit.
A magyar pártok közötti rivalizálás az utóbbi években alaposan elfajult Biharban. Ennek az oka minden bizonnyal az, hogy Váradon és a megyében az átlagosnál nagyobb támogatottsággal bír a Néppártból lett EMSZ. Ami egyrészt annak tudható be, hogy sokan elégedetlenek a bihari RMDSZ elmúlt évtizedekben nyújtott teljesítményével – nem kevesen gondolják úgy, hogy Bihar megye sok tekintetben RMDSZ-sújtotta övezetnek tekinthető –, de a Nagyváradon élő, és az RMDSZ-t következetesen bíráló Tőkés László még mindig meglevő tekintélye is közre játszik benne.
Olybá tűnik, mintha mindkét oldal vezetője személyes ügyként kezelné a versengést. Különösen Szabó Ödön az, aki mintha egyfajta küldetésnek tekintené, hogy az ellenfelet ne csupán legyőzze a politikai versenyben, de meg is semmisítse, és meg is alázza. Ennek a része az is, hogy azzal mószerolták az EMSZ-t: a „magyarfaló” váradi expolgármester, jelenlegi megyei önkormányzati elnök Ilie Bolojannal és a liberálisokkal szövetkezik – miközben ők maguk Bolojanék semmivel sem kevésbé soviniszta bukaresti főnökeivel éppen kormánykoalíciót alkottak. Ez azért enyhén szólva is ezres szintű gesztus a száz fokos cringe-mérőn.
Amúgy az EMSZ sem állt sokkal nívósabban a témához, mint az RMDSZ. A vasárnapra a váradi és bihari magyar összefogás érdekében meghirdetett élőlánc nyugodtan szerepelhetne a „pótcselekvés” címszó illusztrációjaként az értelmező szótárban. Még jó, hogy arra nem kérték meg a résztvevőket, hogy dömpert vagy csattogós lepkét is vigyenek magukkal, mert akkor határozottan kiscsoportos szintű megmozdulás lett volna – így legalább megüti a középső csoport nívóját.
Az EMSZ politikájáról – amely abban merül ki, hogy ha már az RMDSZ és Bolojan között gyakorlatilag engesztelhetetlen az ellenszenv, ők viszont, ha már nem jutottak be a helyi közgyűlésbe, ezt kihasználva a helyi liberális párti erős ember révén bizonyos tanácsadói posztokat töltenek be a váradi városházán és a megyeházán – bebizonyosodott: apró, szimbolikus gesztusokon (mint a város központi hídjának Szent Lászlóról való elnevezése vagy a város legendás építésze, Rimanóczy Károly szobrának felavatása) túl nemigen várhatunk reális, a magyar közösség életminőségét és megmaradási esélyeit javító intézkedéseket. Az évek óta ígért magyar ügyintéző ablakot nem hozták létre a városházán, az önkormányzati intézmények nem vagy alig kommunikálnak magyarul, és nem kerültek ki a magyar történelmi utcaneveket tartalmazó utcanévtáblák – egy-két tájékoztató felirat ugyan van, de a kettő nem ugyanaz.
Vagyis egyértelmű: ahhoz, hogy érdemi intézkedések történjenek, a magyar közösségnek megkerülhetetlennek kell lennie, és döntéshozatali pozícióba kell kerülnie. Úgyhogy ez most nem a viták és a marakodás ideje. Hanem a megegyezésé és a kompromisszumé. Alapesetben érthető lenne, hogy mindkét párt a számára előnyös elképzelést – az RMDSZ az egy befutó helyet a listáján, az EMSZ a koalíciót, amely több jelöltje számára jelenthet mandátumot – próbálja keresztülvinni. Most azonban nagyobb a tét annál, hogy a pártérdekek miatt vesztegessék az időt.
Tény ami tény: az, hogy az RMDSZ egy hellyel „jutalmazná” az EMSZ-t olyan helyzetben, amikor megfelelő mozgósítás esetén a magyar közösség nagyjából két képviselővel többet juttathatna be a nagyváradi közgyűlésbe a jelenlegi négy helyett, meglehetősen méltánytalan. Már csak azért is, mert sokan vannak, akik semmiképpen sem szavaznának egy tisztán RMDSZ-listára, márpedig az RMDSZ-szel nem szimpatizálókat egy „kegyelempozíció” sem igazán lenne képes mozgósítani az tulipános listán. Másrészről az RMDSZ is mondhatja, hogy ő a nagyobb párt – a magyarok mintegy háromnegyede voksolt rá legutóbb –, ezért jogában áll a feltételeket diktálni.
Ha viszont a dilemmát a pártoknak nem sikerül feloldaniuk, akkor forduljanak azokhoz, akikről ez az egész szól: a magyar választópolgárokhoz. Már amúgy is rég meg kellett volna szervezni egy közvélemény-kutatást, amelyen meg kellett volna kérdezni a bihari magyarokat: egypárti listát akarnak, vagy koalíciót? Ezt talán még most sem lenne késő: egy hét alatt le lehetne bonyolítani egy reprezentatív közvélemény-kutatást a magyarok körében, amelyen nem manipulatív, hanem a helyzetet és a lehetőségeket egyértelműen felvázoló kérdésekkel ki lehet deríteni, hogy mit szeretne a többség.
Az RMDSZ-nek és az EMSZ-nek pedig ennek szellemében kellene a folytatásról döntenie. (Igaz, azért komoly illúziókat nem táplálok annak kapcsán, hogy tényleg kíváncsiak lennének az emberek véleményére). Ha azonban még ebben a helyzetben sem lesznek képesek túllépni a személyes ambíciókon, és mégsem sikerül megállapodásra jutnia a két pártnak, a váradi, bihari magyar közösségnek érdemes lennie elgondolkodnia azon, hogy a választásoktól való távolmaradással büntesse őket.
Elvégre hogyan akarják képviselni a magyarok érdekeit, ha még ennyire sem képesek azon közösségért, amelynek a voksaira ácsingóznak?
Rostás Szabolcs
Két magyarlakta régió, két ország választási eredményét nehéz összevetni, hiszen sajátos és némileg eltérő helyzetekről van szó. Mégis fontos üzenettel bírnak az erdélyi magyarság, az RMDSZ számára a Szerbiában lezajlott megmérettetések.
Balogh Levente
A biztonság nem magától értetődő és nem is adják ingyen: ezzel szembesül most Románia, amely a jelek szerint ha nem is boldogan, de készségesen hajlandó „védelmi pénzt” fizetni azért, hogy nyugodtan alhasson az orosz medve közelségében.
Makkay József
A felvidéki magyarság megtapasztalta, milyen következményekkel járhat, ha a közigazgatási határokat a nemzetiségi viszonyok figyelmen kívül hagyásával rajzolják át. Romániában most a felvidékinél is nagyobb veszély körvonalazódik.
Balogh Levente
Nincs mit szépíteni: az amerikai választópolgárok alaposan beintettek Donald Trump elnöknek a második mandátuma első majd' két évében mutatott, acélosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető teljesítményért.
Balogh Levente
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Páva Adorján
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Balogh Levente
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
3 hozzászólás