VEZÉRCIKK – Az RMDSZ azért marad tagja a bukaresti kormánykoalíciónak, mert „belülről” több esélyt lát az erdélyi magyarságnak fontos kormányzati álláspontok befolyásolására, mint ellenzékből – jelentette ki pénteken Kelemen Hunor, a szövetség elnöke.
2014. augusztus 03., 21:322014. augusztus 03., 21:32
Nem tudjuk, a sok pofon után, amit kormányra lépések óta kaptak, hisz-e legalább ő még abban, hogy bármit is sikerült átverekedni ezen a kormányon. Főként olyan körülmények között, hogy épp aznap derült ki, igazuk volt azoknak a kormánypárti politikusoknak, akik hónapok óta szajkózzák, nem lesz magyar prefektusa Maros megyének.
Újabb be nem teljesült ígéret, a sokadik a sorban. Pedig igazából szimbolikus gesztusról lett volna szó, hiszen tudjuk, hogy egy prefektus nem csinál tavaszt, nemhogy autonómiát. Kovászna megyében láthattuk, hogy ha a jegyző valamire törvénytelenséget kiáltott, akkor a prefektusnak – tetszett, nem tetszett – intézkednie kellett.
Ha pedig ebben az ügyben sem sikerült a koalíciós partnereket rábírni, hogy tartsák be adott szavukat, hiszi-e még valaki, hogy rendeződik a MOGYE magyar főtanszékének helyzete, vagy hogy olyan törvény születik az őshonos nemzeti kisebbségek szimbólumhasználatára, ami nekünk is megfelel?
Az észak-erdélyi autópálya tűnik jelen pillanatban az egyetlen projektnek, amiből akár még valami lehet is, Ioan Rus közlekedési miniszter becslése szerint 2017-re át is adják. De miután sok évvel ezelőtt éppen párttársai mondták azt, hogy 2012-ben sztrádán gurulhatunk Borstól Brassóig, engedjék meg, hogy azért ebben a témában is szkeptikusok maradjunk.
Ugyanakkor nemcsak a be nem tartott ígéretek miatt vonjuk kétségbe azt, hogy helyes döntés volt az RMDSZ kormányon maradása. A már magyarellenes gesztussal hatalomra került szociáldemokraták az államfő-választási kampányban nyíltan is zászlójukra tűzték a kisebbségellenes hangulatkeltést.
Ezt pedig nem kellene a szövetségnek legitimálnia, mert sokszorosan megbosszulhatja magát a jövőben az üzenet, hogy itt minden akkora rendben van, hogy a kisebbségek még a kormányban is ott vannak. Gondoljunk csak az autonómiaküzdelemben várt külső támogatásra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!