2012. március 16., 10:032012. március 16., 10:03
Vagyis: az ezzel ellentétes magyar törekvések ellenére ő is nemzetállamként tekint Romániára, másrészt az egyének jogainak emlegetésével a kollektív jogokkal szemben foglal állást. Az egy hónapja kinevezett kormányfő azonban nem csak a kisebbségi ügyekben aktív: a Victor Ponta PSD-elnökkel folytatott magánbeszélgetéseivel sikerült elhintenie a viszály magvait az ellenzéki USL koalíció tagjai között, a szélsőjobb eszmék elleni küzdelem jelszavával pedig az európai közbeszédet is tematizálni tudta.
Ez utóbbi persze az Európát tépázó gondok szempontjából igazából pótcselekvés, hiszen csupán a felszínt kapargatja – jól hangzó jelszavakat, divatos és politikailag korrekt hangnemet alkalmaz, ami zene az ezen beszédmódban szocializálódott eurokraták füleinek, közben viszont elsikkad a lényeg: az, hogy a néha szélsőséges formában manifesztálódó elégedetlenség valós és gyakran jogos is. Az európai polgárok jelentős része ugyanis úgy érzi, hogy az Unió nem védi meg a bevándorlás negatív következményeitől, és nincs valós megoldás az elhúzódó gazdasági válságra.
Ungureanu azonban most a Brüsszelnek tetsző szólamok hangoztatásával elsősorban rövid távú hazai sikerre hajt. Arra, hogy az idei választáson sikerre vigye a Demokrata-Liberális Pártot, illetve hogy saját magát is „fölépítse”. Márpedig azzal, hogy a holland Schengen-vétóval kapcsolatos román frusztrációt sikerült európai témává emelnie és a szélsőjobbal szembeni ellenszenvet meglovagolva Romániát és önmagát a tolerancia bajnokaként beállítania, miközben a magyar kollektív jogköveteléseket is „helyre tette”, egyre nagyobbnak tűnik az esély arra, hogy ha a PDL sikerét nem is, saját politikai karrierjét sikerül megalapoznia.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.