2012. március 09., 10:292012. március 09., 10:29
Legalábbis azon román körök számára, amelyek saját identitásukat a magyar közösséggel szemben határozzák meg, ezért továbbra is a román nemzetet ért kárként fognak fel minden olyan engedményt, amely előmozdítja az őshonos erdélyi és partiumi magyar közösség jogi emancipációját.
Azt, hogy ténylegesen is egyenlő jogokat élvezzenek a románokkal, nem csupán olyan formában, hogy ők is szabadon használhatják az állam nyelvét – amely történetesen a románok számára anyanyelv, számukra azonban ugyanolyan idegen nyelv, mint az angol vagy a svéd. Persze nem csupán a zsigeri magyargyűlölők ellenzik a magyar kar létrehozását, hanem azok is, akik nem feltétlenül kezelik első számú prioritásként a magyar közösség felszámolását, asszimilálását, viszont kitűnő eszközt látnak a szimbolikus küzdelem eszkalálásában arra, hogy saját politikai tőkéjüket gyarapítsák.
Ezért került most kényelmetlen helyzetbe a kormány fő erejét adó Demokrata-Liberális Párt, amelynek koalíciós partnere, az RMDSZ követelésére arra kellene rábólintania, hogy kormányrendelettel hozzák létre az egyetem magyar karait, miután az intézmény román többségű vezetése az oktatási törvényt semmibe véve nem hajlandó azokat megalapítani.
A sovén, magyarellenes román körök és az ezek támogatását kereső ellenzéki pártok ugyanis most újabb mélyütést készülnek bevinni a PDL-nek, amikor a magyar karok ügyének esetleges támogatását a szándékosan félreértelmezett egyetemi autonómia megsértéseként – és persze burkoltan a magyarbérencség bizonyítékaként – akarják beállítani.
Nincs persze jobb helyzetben az RMDSZ sem, amely e rendelet meghozatalától teszi függővé a koalícióban maradást. A PDL most akár a közigazgatási átszervezés támogatását is követelheti cserében, ami eddig vörös posztó volt az RMDSZ szemében. Persze csak akkor lehet szó alkuról, ha a PDL valóban hajlandó felvállalni a magyar karok ügyét. Most döntenie kell, hogy a koalíció stabilitása a fontosabb számára, vagy az, hogy a soviniszta uszítás versenyszámban ne maradjon le riválisaitól.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok