2012. szeptember 20., 08:512012. szeptember 20., 08:51
Ha az érintett képviselők (még) érzik egyáltalán a beolvadás/beolvasztás életveszélyét, s az igazi nemzeti önazonosság tudatát nem adták fel, ki tudja, hány nemzedékre visszamenően. Éppen ezért nem bántani, de inkább sajnálni kell őket amiatt, hogy immáron ún. szerethető nemzeti kisebbséggé váltak abban a Romániában, amelynek nemzetállami törekvései messze, az 1920-es évekig nyúlnak vissza, s amely igyekezet az azóta eltelt majdnem teljes évszázadban hol lanyhább, hol hevesebb erősséggel, de folyton meg-megújul.
S amely törekvés – hogy csak a saját bőrünkön érzett tapasztalatokat idézzem – a Ceauşescu-, majd az Iliescu-rezsimben is éppen elegendő hátszelet kapott. Ebbe a vonulatba illeszkedik tehát az a legfrissebb törvénytervezet és kormányzati szándék, amely – ha érvényre jut – tökéletesen jó arra, hogy a román államvezetést és nemzetállami törekvéseket ellátó, jelenlegi kormány egyszerre két legyet ütve úgy oldja meg a soha meg nem oldott kérdését, hogy egyfelől ne is adjon túl sokat – sőt, inkább elvegyen –, másfelől az általa remélt jogszabállyal Európa előtt is ágálhasson. Nem kétséges, hogy a romániai magyarság parlamenti képviseletét ellátó RMDSZ – és esetleg az ügyhöz felsorakozó másik két politikai alakulat – milyen ellenszéllel szembesül, midőn a mostani tervezet érvényre jutásának megakadályozására készül.
Hiszen, mint láttuk, a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó tervezet a demokrata-liberális – RMDSZ-kormányzás idején is – számunkra reményteljesnek mondható – torzó maradt. Ebben az ügyben csak az a biztos, hogy a romániai magyarság nem vásárolható meg, és nem is akar számbelileg jelentéktelenné vált, szerethető kisebbséggé válni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok