JEGYZET – Ahogy negyedszázada befújt mifelénk is a vadkapitalizmus szele, azonnal sorra nyíltak mindenütt a vállalkozási kedvről árulkodó kisboltok: italmérés, péksütemény, bizományi, fagylaltozók, valamivel később divatba jött a pizza, a használt ruhák boltja stb. – így volt ez minden kisebb és nagyobb településen.
2014. november 11., 20:172014. november 11., 20:17
A vállalkozói kedvvel együtt pedig előbújt az örök emberi tényező is, amit irigységként szokás emlegetni: ha neki megy, nekem is menni fog. Mennie kell! Szülővárosomban egyre bosszantóbbá vált ez a kényszeres bizonyítási vágy, amit a józan ész nemhogy megpróbált volna valamiképpen elnyomni, de a jelek szerint takarodót fújt, szabad teret engedve az epe működésének.
Így aztán ha az egyik sarkon beindult mondjuk egy fánksütöde, hamarosan jobbról is, balról nyílt hasonló, hogy néhány napon belül mindhárom tönkremenjen. Ugyanígy volt a használt ruhákkal, a bizományival, majd a perecesekkel, fagylaltosokkal, gyorsétkezdékkel. És hiába teltek az évek, mintha nem akartak volna ráébredni: ész nélkül, epével kereskedni nem üzlet.
Sokan háborogtak, hogy a szomszédnak miért ment eleinte jól, arra nem is gondolva, hogy épp ők rontották el a boltját – a sajátjukkal együtt. Már-már belenyugodtam, hogy a 90-es újabb szelekkel bekerült a légkörbe valami génmutációt okozó anyag is, és most már egyre reménytelenebb a kisvállalkozók körében a józan észre apellálni.
Nemrég viszont Kolozsváron épp az ellenkezőjéről győződtem meg: egy hangulatos kisvendéglőben ebédeltünk, minden ízléses és ízletes volt, de én még valami menüzáró édességet is fogyasztottam volna – nyomtatékul vagy hogy el ne fújjon a szél, amilyen kis vékonyka (!!!) vagyok. Kérdeztem a tulajtól, milyen desszerttel tud szolgálni, mire nagyon kedvesen, de határozottan azt mondta, semmilyennel, lévén két lépésre az ő boltjától egy, csak édességeket kínáló egység. És minek rontsuk egymás üzletét?! – kérdezte mosolyogva.
Végre a józan ész diadala! És csendben ujjongtam, hogy boldogult diákkorom kedvenc városa még ennyi év elteltével sem hazudtolja meg önmagát. Nálunk miért is nem lehet így gondolkodni? Miért a folytonos irigység?! Csakhogy lokálpatriotizmusom egy válaszfélével tiltakozott: hátha idáig még nem fújta a szél a génmutációt okozó valamit?! De elhessegettem az irigy gondolatot, és inkább a széljárás fordulását kívántam: érjen el hozzánk is minél előbb ez a felfogás!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!