2010. február 23., 09:532010. február 23., 09:53
A bejáratott demokráciákban az egyszerű választási számítások is arra intik a politikusokat, hogy vonják le a következtetéseket, ha rossz döntést hoztak. Csak így őrizhetik meg ugyanis pártjukat a választók jóindulatában, bizalmában.
A Guşă-szobor ügyében azonban a marosvásárhelyi román politikusoknak, román értelmiségieknek is lenne tennivalójuk. Mert hát nemcsak a magyarok szégyene, hogy a városi tanács megszavazta a temesvári forradalmárokba lövető kommunista tábornok szobrának felállítását. Ştefan Guşă sortüzeinek elsősorban román áldozatai voltak, az ő emlékük kellene hogy észhez térítse a politikusokat.
A román pártok képviselőinek ugyanúgy keresniük kellene az elhibázott döntés hatálytalanításának az útját. Nem a magyarokért, hanem önmagukért, a saját választóikért, a normalitásért. Nem maradhatnak csak azért a rossz oldalon, hogy véletlenül se értsenek egyet a magyarokkal.
Belátásukat jelenleg az nehezíti, hogy a Guşă-szobor felállítása már kezdettől bekerült a magyar–román tranzakciós kosárba: megengedjük Sütő András szobrának a felállítását, ha ti is megengeditek a tábornok emlékének a megörökítését. Azt kellene észrevenniük, hogy a Guşă-szoborral tulajdonképpen a kétes eredetű Drăgan-tőke keresi a megdicsőülés útját.
A jóérzésű románokat is megbotránkoztatta annak idején, hogy Josif Constantin Drăgan milliárdos már életében magáról neveztette el szülővárosa, Lugos főterét és egy lakótelepét; hogy a milliárdost alapítóként festették fel a város 18. században épült templomának a belső falára, hogy a nevét viselő egyetem hallját már életében az ő alakját megörökítő óriásmozaik díszítette, és az épület előtti Drăgan-szobor leleplezésével is alig sikerült megvárni a milliárdos 2008-as halálát. Nos Marosvásárhelyen az özvegyen maradt Drăganné, Ştefan Guşă leánya próbálja folytatni a család pénzen vett megdicsőítésének a hagyományát.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.