Balogh Levente

2018. december 14., 11:04

Kinek a szövetségese a Nyugati Szövetség?

Előre próbál menekülni a kormány abban a kényszerhelyzetben, amely elé egy erdélyi, két partiumi és egy bánsági város által a közös infrastrukturális fejlesztés érdekében létrehozott Nyugati Szövetség megalakulása állította: fejlesztésre fordítható pénzt ígér az önkormányzatoknak.

Mint ismeretes, Kolozsvár, Temesvár, Nagyvárad és Arad polgármestere azért írta alá szombaton a szövetség létrehozásáról szóló dokumentumot, hogy a bukaresti bürokráciát, a túlközpontosított romániai közigazgatási rendszert megkerülve közös projektjeikkel egyenesen Brüsszeltől hívhassák le az európai uniós támogatásokat az autópálya-építéstől a vasúthálózat felújításáig terjedő fejlesztésekre.

Ez még akkor is komolyan veendő lépés, ha amúgy mind a négy várost az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt politikusa vezeti, így nem kis mértékben pártpolitikai színezete is van. Érzékeli ezt a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Liviu Dragnea, a kormány igazi feje is, aki túllépve az egyes alárendeltjei által hangoztatott ostobaságokon, miszerint a négy város ezzel Románia szétszakítását készíti elő, a maga módján próbálja ellensúlyozni a kezdeményezést. A Nyugati Szövetség megalakítását követő hétfőn összehívott PSD-vezetői értekezleten ezért fogadták el az önkormányzatok számára meghirdetett tízmilliárd eurós (vagy lejes?) beruházási program tervezetét.

Csakhogy ez a terv ezer sebből vérzik. Először is fölmerül a kérdés, hogy miért kellett egy ilyen „radikális” lépést kivárnia a közalkalmazotti béremelésekre és a nyugdíjemelésekre – vagy azok ígéretére – a pénzt számolatlanul szóró kormánynak azzal, hogy végre beruházásokra is fordítson valamit a papíron dübörgő gazdaság eredményeiből. Ráadásul miután már a nyugdíjak kifizetésére is a kormány tartalékalapjából kellett pénzt átirányítani, nehezen hihető, hogy hirtelen sikerül elővarázsolni a szükséges összeget. Az egész tehát inkább csak amolyan imázsépítő gesztus, amellyel megpróbálták elejét venni a „helyiautonómia-vírus” terjedésének. A blöff azonban nem jött be, azóta már az észak-partiumi és -erdélyi megyék képviselői is jelezték, hogy hasonló szövetséget kívánnak kötni. Persze attól, hogy nagy garral bejelentik a társulást, még semmi nem változik.

Abban igazuk van a kormánypárti ellendrukkereknek, hogy az autópálya- vagy a vasútépítésekben nem a helyi elöljárók az illetékesek, hiszen ezekről országos stratégia keretében döntenek – csakhogy amennyiben egy ilyen szövetség a legapróbb részletekig kidolgozza egy projekt hatástanulmányait, és a szükséges forrásokat is képes lenne lehívni hozzá, mégiscsak más a helyzet.

Hasonlóan járt el például Nagyvárad önkormányzata a várost a majdani észak-erdélyi autópályával összekötő felhajtóval, amelynek megterveztetésével nem várt semmilyen központra. A kormány eközben nem csupán cukorkával, hanem ostorral is megpróbálhatja akadályozni a szövetkezést, arról ugyanis az érintett városok közgyűléseinek is határozatot kell elfogadniuk. Bár nem biztos, hogy a kormány ezt tényleg meg merné lépni, a legrosszabb esetben a prefektusok megtámadhatják a rendeleteket, ugyanúgy, mint a székelyföldi önkormányzatok autonómiát kérő szándéknyilatkozatainak megsemmisítését célzó rossz emlékű akciók esetén. Elvégre a Nyugati Szövetség is ugyanúgy a helyi autonómiára, a szubszidiaritásra, valamint a helyi közösségek társulását szavatoló gyulafehérvári nyilatkozatra hivatkozik, ahogy a magyar autonómiakövetelők is.

És ez nem véletlen: a négy nagyváros kezdeményezése és a magyar autonomisták követelései nagyjából 95–96 százalékban megegyeznek. Mindannyian azt szeretnénk, hogy a döntéshozatalra a lehető legközelebbi szinten kerüljön sor azokhoz, akiket érint, és a legnagyobb beleszólásuk lehessen az ügyekbe. A maradék mintegy 4–5 százalék vonatkozik az anyanyelvű oktatásra, a hivatali anyanyelvhasználatra és az ehhez kapcsolódó jogokra.

Tehát alapvetően szövetségesek lennénk. Már ha a most helyi autonómiát hirdető román illetékesek részéről a sovinizmus nem írja felül a valós önrendelkezés igényét, és nem gondolják úgy, hogy egyeseket jobban megillet az autonómia, mint másokat.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...