2012. március 07., 09:322012. március 07., 09:32
Csakhogy a közéletben olyan magas szinten folyik, annyira megkerülhetetlenné vált az alku- és kijárópolitika, hogy az nemcsak az egyének, hanem egész közösségek sorsát befolyásoljak. Köztudott például – és erre a velejéig korrupt kolozsvári expolgármester esete megannyi bizonyítékot szolgáltatott –, hogy az önkormányzatok, az ún. decentralizált intézmények, hatóságok szintjén nem elég, ha egy magánszemély, kisvállalkozó vagy multicég engedélyért folyamodik valamiért.
Ha az igénylő azt akarja, hogy amúgy jogszerű folyamodványa időben részesüljön pozitív elbírálásban, nem fukarkodhat a „figyelmességgel”. Ugyanez a helyzet az erdélyi magyarság kisebbségi jogaival is. Megannyi településen törvény adta lehetőség adódna a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére, politikai akarat híján azonban ez mégsem történik meg. Markó Bélától tudjuk: ha az RMDSZ nincs ott a parlamentben és a kormányban, a Sapientia-egyetem akkreditációja – bármennyire méltányos elvárás is – nemhogy későn, de sohanapján sem született volna meg.
Vagyis nem számít, hogy az EMTE régóta megfelelt a törvény szabta elvárásoknak, hogy sikerrel vette a felsőoktatás minőségét ellenőrző bizottság vizsgáját, politikai támogatás híján mindhiába ácsingózott volna az intézményi akkreditációra. Márpedig nagyon nincs ez jól így. Hiszen mégsem természetes, hogy egy országban a politikai osztály, sőt a központtól az alapokig az egész apparátus fittyet hányjon a jogszabályokra, és csak azért ne szerezzen érvényt alapvető jogoknak, mert éppen ellenkező irányba fújnak a politikai szelek.
Mint ahogy az sem normális, hogy a magyar közösség jogos jussa mindig attól függjön, ki tudja-e járni az RMDSZ ott fenn, Bukarestben. És ennek az úzusnak a tarthatatlanságára az RMDSZ-nek is rá kellett döbbennie most, amikor a MOGYE ügyében a törvény előírásainak betartatását, vagyis az önálló főtanszék létrehozását kéri a koalícióban. Ahol éppen saját kijárópolitikájának vált a túszává.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok