Makkay József

2018. december 12., 09:47

Kiiktatnák a gazdák átverését

Nem mindenki lelkesedik a magyar kormánynak a Székelyföld gazdasági fejlesztését célzó programja iránt, amely első körben az integrátori szerepet ellátó nagyvállalatok támogatását célozza meg beruházásra szánt tetemes összegekkel.

Magától adódik a kérdés: miért kell a kis- és közepes gazdaságok helyett mamutcégeket finanszírozni közpénzekből, amelyek ha eddig jól működtek, lényegesen könnyebben juthatnak bankhitelhez, mint a mezőgazdasági farmok? Miközben az is köztudott, hogy támogatás nélkül a gazdák esélytelenek piaci körülmények között talpon maradni.

Az ilyen érveket megfogalmazóknak igazuk lehetne egy jól működő agrár- és élelmiszerpiaccal rendelkező országban, ahol a gazdák fő feladata az, hogy a termékeiket előállítsák, miközben a szervezett piac több lehetőséget is biztosít az értékesítésre. Romániában azonban a gazdák termékeinek nincs értékesítésre kialakult piaca. Erre legjobb példa az oltyán dinnyeárusok sorsa, akik rögtönzött sátrakban, tisztálkodási lehetőség nélkül alszanak heteken át az ország nagyvárosaiban, dinnyehegyek tövében, hogy nyáron egy-két lejért tudják értékesíteni a gyümölcs kilóját, mert odahaza a viszonteladók csak 20-30 banit adnak érte. Ha egyáltalán átveszik tőlük. De ugyanez a sorsa a székelyföldi pityókaárusnak vagy az aranyosszéki zöldségter­mesztőnek is. A piacainkat dugig megtöltő viszonteladók abból élnek, hogy a gazdáktól aprópénzért felvásárolják az árut, amin többszörös áron adnak túl, a hasznuk pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a termelőé. Kiss mennyiségű áruról lévén szó, a gazda nem tud jó árat kialkudni, nagyáruházak pedig szóba sem állnak vele. Ezzel a kör be is zárul.

Nyilvánvaló, hogy ez a fajta erdélyi mezőgazdaság felvásárló és értékesítő hálózatok nélkül vakvágány. Erre a szerepkörre a felvásárlási és értékesítési szövetkezet lenne a legjobb megoldás, de ettől a legtöbb gazda annyira fél, mint ördög a tömjénfüsttől. De ha lennének is erre fogékony közösségek, nincs szakember, aki megfelelő tudás birtokában meg tudna szervezni egy-egy ilyen szövetkezetet. Az ehhez szükséges szaktudást egyetlen romániai agrártudományi egyetemen sem lehet elsajátítani, miközben Nyugat-Európában az ilyen képzés évszázados múltra tekint vissza. Nem véletlen tehát, hogy a rendszerváltás után harminc évvel a szövetkezési kedv még mindig minimális nálunk.

Ilyen körülmények között csak egyetlen lehetőség marad: olyan élelmiszer-feldolgozó nagyvállalatokat megtámogatni, amelyek fel tudják vállalni a helyi termékek felvásárlásának, feldolgozásának és értékesítésének a vertikumát. Tejfeldolgozó esetében ez azt jelenti, hogy a vállalat nem Szlovákiából, Magyarországról vagy Ausztriából hoz be több tízezer liter, nagyüzemi körülmények között megtermelt tejet, hanem összegyűjti a környékbeli gazdáktól, ahogyan két-három évtizeddel ezelőtt ez még természetesnek számított. De ugyanez érvényes a húsfeldolgozásra is: a székelyföldi hegyi legelőkön megtermelt kiváló juh- és marhahús ne aprópénzért cseréljen gazdát, hanem a megtámogatott nagyvállalat a leendő profitjának egy részét már a felvásárlási árba forgassa vissza a gazdák számára.

Számtalan negatív statisztikái mellett Románia az uniós tagállamok között abban is élen jár, hogy rekordmennyiségű élelmiszert importál, miközben az ország lehetne az Unió egyik legnagyobb mezőgazdasági exportőre. Ez az abszurd helyzet a rendszerváltás óta egymást követő kormányok sara, amit a jelek szerint Bukarest továbbra sem tud rendezni. Pedig ugyanazt kellene tennie, mint most a magyar kormánynak a három székelyföldi megyében: integrátorokat keresni egy-egy vidék gazdálkodói számára.

Ha a most induló székelyföldi program beválik, csak le kellene koppintani romániai közpénzekből. Nincsenek kételyeim afelől, hogy sikeres lesz. Már csak azért sem, mert Hargita és Kovászna megye az elmúlt években országos viszonylatban a legtöbb földalapú mezőgazdasági támogatást hívta le. Ahol ilyen jól működik a pályázati rendszer, ott érdemes a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra alapozni.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. március 11., hétfő

Magyargyűlölők valósága

Itt van ez a Realitatea (Valóság) nevű bukaresti hírtelevízió. Egykor igazi mérce volt a műfajában. Messze előzte a hasonló tematikájú magyarországi csatornákat szakmaiságban, objektivitásban. 

Balogh Levente 2019. március 08., péntek

Milyen értékek fontosak az Európai Néppártnak?

Romániában az elvileg az európai konzervatív és kereszténydemokrata pártokat tömörítő Európai Néppárt (EPP) egyik tagja, a PNL elnöke, Ludovic Orban éppen most jelentette be, hogy nagyon nem szeretne egy másik EPP-tagpárttal, az RMDSZ-szel közösen kormányozni.

Páva Adorján 2019. március 07., csütörtök

Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott vendégül a Tamási Áron Gimnázium. A találkozót a Hargita és a Dolj megyei tanfelügyelőség „hozta össze”, hogy a diákok testközelből ismerhessék meg egymás kultúráját.

Kiss Judit 2019. március 06., szerda

Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András „alteregójának”, Besenyő Pista bácsinak a „Mi hülyeség, mi nem az” című, emberi mivoltunk fonákságait görbe tükörben láttató eszmefuttatását.

Makkay József 2019. március 05., kedd

Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális világnézetű magyar értelmiségi teljes mellszélességgel az USR + PLUS listáját ajánlja bizonyosságként arra, hogy ennél jobb társaságot senki nem kínál.

Bálint Eszter 2019. március 04., hétfő

És a végén senki sem felel

Az év végéig elkészül 180 kilométer autópálya – mondta fel a leckét Răzvan Cuc újonnan kinevezett közlekedésügyi miniszter. Hisszük, ha látjuk – válaszolhatnánk, de valljuk be, az eddigi tapasztalataink alapján nemigen tudjuk elhinni.

Balogh Levente 2019. március 01., péntek

A Fogarasföldtől a Székelyföldig

Harminchárom Brassó, illetve Szeben megyei település a napokban bejelentette, hogy létre kívánják hozni a Fogarasföld mikrorégiót.

Pataky István 2019. február 28., csütörtök

Sóhivatalok Európája

Politikai szimpátia alapján lehet örülni, illetve keseregni azon, hogy Laura Codruța Kövesit, a DNA korábbi vezetőjét tartja a legalkalmasabbnak az európai főügyészi tisztségre az Európai Parlament (EP) belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága.

Kiss Judit 2019. február 27., szerda

Számszerűség, bizalmatlanság

Nem kevesen ódzkodnak attól a romániai lakosok közül, hogy rendszeresen járjanak orvoshoz, fogorvoshoz. Erről most újfent „van papírunk”.

Balogh Levente 2019. február 26., kedd

Szimbolikus politizálás

Abban nincs sok meglepő, ha olyan szervezetek állnak elő újabb és újabb magyarellenes megnyilvánulásokkal, amelyek illetékeseit éppen azért ejtőernyőzték Erdélybe, hogy folyamatosan mérgezzék a magyar–román viszonyt. 

Vélemény
Pataky István: Magyargyűlölők valósága

Itt van ez a Realitatea (Valóság) nevű bukaresti hírtelevízió. Egykor igazi mérce volt a műfajában. ...

Balogh Levente: Milyen értékek fontosak az Európai Néppártnak?

Romániában az elvileg az európai konzervatív és kereszténydemokrata pártokat tömörítő ...

Páva Adorján: Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott ...

Hallgassa online rádióinkat