HIRDETÉS

Makkay József

2018. december 12., 09:47

Kiiktatnák a gazdák átverését

Nem mindenki lelkesedik a magyar kormánynak a Székelyföld gazdasági fejlesztését célzó programja iránt, amely első körben az integrátori szerepet ellátó nagyvállalatok támogatását célozza meg beruházásra szánt tetemes összegekkel.

Magától adódik a kérdés: miért kell a kis- és közepes gazdaságok helyett mamutcégeket finanszírozni közpénzekből, amelyek ha eddig jól működtek, lényegesen könnyebben juthatnak bankhitelhez, mint a mezőgazdasági farmok? Miközben az is köztudott, hogy támogatás nélkül a gazdák esélytelenek piaci körülmények között talpon maradni.

Az ilyen érveket megfogalmazóknak igazuk lehetne egy jól működő agrár- és élelmiszerpiaccal rendelkező országban, ahol a gazdák fő feladata az, hogy a termékeiket előállítsák, miközben a szervezett piac több lehetőséget is biztosít az értékesítésre. Romániában azonban a gazdák termékeinek nincs értékesítésre kialakult piaca. Erre legjobb példa az oltyán dinnyeárusok sorsa, akik rögtönzött sátrakban, tisztálkodási lehetőség nélkül alszanak heteken át az ország nagyvárosaiban, dinnyehegyek tövében, hogy nyáron egy-két lejért tudják értékesíteni a gyümölcs kilóját, mert odahaza a viszonteladók csak 20-30 banit adnak érte. Ha egyáltalán átveszik tőlük. De ugyanez a sorsa a székelyföldi pityókaárusnak vagy az aranyosszéki zöldségter­mesztőnek is. A piacainkat dugig megtöltő viszonteladók abból élnek, hogy a gazdáktól aprópénzért felvásárolják az árut, amin többszörös áron adnak túl, a hasznuk pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a termelőé. Kiss mennyiségű áruról lévén szó, a gazda nem tud jó árat kialkudni, nagyáruházak pedig szóba sem állnak vele. Ezzel a kör be is zárul.

Nyilvánvaló, hogy ez a fajta erdélyi mezőgazdaság felvásárló és értékesítő hálózatok nélkül vakvágány. Erre a szerepkörre a felvásárlási és értékesítési szövetkezet lenne a legjobb megoldás, de ettől a legtöbb gazda annyira fél, mint ördög a tömjénfüsttől. De ha lennének is erre fogékony közösségek, nincs szakember, aki megfelelő tudás birtokában meg tudna szervezni egy-egy ilyen szövetkezetet. Az ehhez szükséges szaktudást egyetlen romániai agrártudományi egyetemen sem lehet elsajátítani, miközben Nyugat-Európában az ilyen képzés évszázados múltra tekint vissza. Nem véletlen tehát, hogy a rendszerváltás után harminc évvel a szövetkezési kedv még mindig minimális nálunk.

Ilyen körülmények között csak egyetlen lehetőség marad: olyan élelmiszer-feldolgozó nagyvállalatokat megtámogatni, amelyek fel tudják vállalni a helyi termékek felvásárlásának, feldolgozásának és értékesítésének a vertikumát. Tejfeldolgozó esetében ez azt jelenti, hogy a vállalat nem Szlovákiából, Magyarországról vagy Ausztriából hoz be több tízezer liter, nagyüzemi körülmények között megtermelt tejet, hanem összegyűjti a környékbeli gazdáktól, ahogyan két-három évtizeddel ezelőtt ez még természetesnek számított. De ugyanez érvényes a húsfeldolgozásra is: a székelyföldi hegyi legelőkön megtermelt kiváló juh- és marhahús ne aprópénzért cseréljen gazdát, hanem a megtámogatott nagyvállalat a leendő profitjának egy részét már a felvásárlási árba forgassa vissza a gazdák számára.

Számtalan negatív statisztikái mellett Románia az uniós tagállamok között abban is élen jár, hogy rekordmennyiségű élelmiszert importál, miközben az ország lehetne az Unió egyik legnagyobb mezőgazdasági exportőre. Ez az abszurd helyzet a rendszerváltás óta egymást követő kormányok sara, amit a jelek szerint Bukarest továbbra sem tud rendezni. Pedig ugyanazt kellene tennie, mint most a magyar kormánynak a három székelyföldi megyében: integrátorokat keresni egy-egy vidék gazdálkodói számára.

Ha a most induló székelyföldi program beválik, csak le kellene koppintani romániai közpénzekből. Nincsenek kételyeim afelől, hogy sikeres lesz. Már csak azért sem, mert Hargita és Kovászna megye az elmúlt években országos viszonylatban a legtöbb földalapú mezőgazdasági támogatást hívta le. Ahol ilyen jól működik a pályázati rendszer, ott érdemes a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra alapozni.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2018. december 11., kedd

„Harmadik kezünk”, az okostelefon

Lassan egy éve, hogy kitiltották az iskolákból a mai diákság szellemi, fizikai tekintetben és kapcsolatok szempontjából is „harmadik kezének” tekinthető mobiltelefont. Januárban hozott létre ugyanis a romániai közoktatási rendszer egészére érvényes új keretszabályzatot a kormány.

Bálint Eszter 2018. december 10., hétfő

Variáció autonómiára

Ha eszükbe is jutott a kifejezés, akkor is gyorsan elhessegették – mégis egyfajta autonómiát, avagy Bukaresttől való lehető legnagyobb mértékű függetlenedést szeretné a négy nyugat-romániai város: Nagyvárad, Temesvár, Arad és Kolozsvár.

HIRDETÉS
Balogh Levente 2018. december 08., szombat

Megtagadja Románia a születési bizonyítványát?

Érdekes teszt elé állította az RMDSZ a teljes román politikai osztályt azzal a törvénytervezettel, amellyel jogszabályban rögzítené az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés kiáltványában tett ígéreteket.

Kiss Judit 2018. december 05., szerda

Mindennapi adventünket…

Benne járunk az adventi időszakban, elkezdődött a kereszténység legfontosabb ünnepére való ráhangolódás. Ilyentájt, a karácsonyt megelőző hetekben sok helyen felerősödik, életre kel a jótékonykodás gyakorlata, előtérbe kerül énünk adakozóbb része.

HIRDETÉS
Pataky István 2018. december 05., szerda

Francia káosz a vergődő Unióban

Nézem a párizsi képsorokat, s eljátszadozom a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezek az események Budapesten, Bukarestben vagy valahol Kelet-Európában történnének. A nép fellázadt a vezetők ellen, radikalizmusuk az erőszakszervezetek kegyetlen fellépésével magyarázható.

Makkay József 2018. december 03., hétfő

Disznóvágók hosszú hétvégéje

A Szent András-napjával megtoldott román nemzeti ünnep hosszú hétvégéje idén leginkább a disznóvágóknak jött be. Legalábbis a magyar falvakban.

HIRDETÉS
Balogh Levente 2018. november 29., csütörtök

Száz év Balkán

Kevés pozitívumot tudunk felsorolni, ha arra kell választ adnunk, mit nyert Erdély annak nyomán, hogy 1918 december elsején néhány ezer román Gyulafehérváron kimondta: azt szeretnék, ha az általuk is lakott területek a szomszédos Román Királysághoz csatlakoznának.

Pataky István 2018. november 28., szerda

Csapdahelyzetben a kárpátaljaiak

Kárpátalja, az ott élő magyar közösség egyelőre megúszta a hadiállapotot, a kijevi parlament döntése értelmében csak a déli és keleti megyékre terjed ki a készültség, amely az ukrán–orosz tengeri csetepatét követi.

Rostás Szabolcs 2018. november 27., kedd

Muszájünnep

Románia kényszeredetten készül megünnepelni századik születésnapját. Az ország úgy vág neki a december elsejéhez kapcsolódó rendezvénysorozatnak, mint egy öreg, megfáradt, saját magára és a világra egyaránt ráunt ember, aki számára a születésnap megülése sokkal inkább nyűg, mintsem ünnep.

Bálint Eszter 2018. november 26., hétfő

A takaró és az olaj, avagy állandó kampányban

Ahogy egy takaró nem lesz hosszabb attól, hogy kivágunk egy darabot a végéből, majd azt a másik végéhez illesztjük, úgy nem lesz takarékosabb a kormány, ha úgymond egyik zsebéből a másikba teszi át a pénzeket.

HIRDETÉS
Vélemény
Kiss Judit: „Harmadik kezünk”, az okostelefon

Lassan egy éve, hogy kitiltották az iskolákból a mai diákság szellemi, fizikai tekintetben és kapcsolatok ...

Bálint Eszter: Variáció autonómiára

Ha eszükbe is jutott a kifejezés, akkor is gyorsan elhessegették – mégis egyfajta autonómiát, avagy Bukaresttől ...

Balogh Levente: Megtagadja Románia a születési bizonyítványát?

Érdekes teszt elé állította az RMDSZ a teljes román politikai osztályt azzal a törvénytervezettel, ...

HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS