Makkay József

2018. december 12., 09:47

Kiiktatnák a gazdák átverését

Nem mindenki lelkesedik a magyar kormánynak a Székelyföld gazdasági fejlesztését célzó programja iránt, amely első körben az integrátori szerepet ellátó nagyvállalatok támogatását célozza meg beruházásra szánt tetemes összegekkel.

Magától adódik a kérdés: miért kell a kis- és közepes gazdaságok helyett mamutcégeket finanszírozni közpénzekből, amelyek ha eddig jól működtek, lényegesen könnyebben juthatnak bankhitelhez, mint a mezőgazdasági farmok? Miközben az is köztudott, hogy támogatás nélkül a gazdák esélytelenek piaci körülmények között talpon maradni.

Az ilyen érveket megfogalmazóknak igazuk lehetne egy jól működő agrár- és élelmiszerpiaccal rendelkező országban, ahol a gazdák fő feladata az, hogy a termékeiket előállítsák, miközben a szervezett piac több lehetőséget is biztosít az értékesítésre. Romániában azonban a gazdák termékeinek nincs értékesítésre kialakult piaca. Erre legjobb példa az oltyán dinnyeárusok sorsa, akik rögtönzött sátrakban, tisztálkodási lehetőség nélkül alszanak heteken át az ország nagyvárosaiban, dinnyehegyek tövében, hogy nyáron egy-két lejért tudják értékesíteni a gyümölcs kilóját, mert odahaza a viszonteladók csak 20-30 banit adnak érte. Ha egyáltalán átveszik tőlük. De ugyanez a sorsa a székelyföldi pityókaárusnak vagy az aranyosszéki zöldségter­mesztőnek is. A piacainkat dugig megtöltő viszonteladók abból élnek, hogy a gazdáktól aprópénzért felvásárolják az árut, amin többszörös áron adnak túl, a hasznuk pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a termelőé. Kiss mennyiségű áruról lévén szó, a gazda nem tud jó árat kialkudni, nagyáruházak pedig szóba sem állnak vele. Ezzel a kör be is zárul.

Nyilvánvaló, hogy ez a fajta erdélyi mezőgazdaság felvásárló és értékesítő hálózatok nélkül vakvágány. Erre a szerepkörre a felvásárlási és értékesítési szövetkezet lenne a legjobb megoldás, de ettől a legtöbb gazda annyira fél, mint ördög a tömjénfüsttől. De ha lennének is erre fogékony közösségek, nincs szakember, aki megfelelő tudás birtokában meg tudna szervezni egy-egy ilyen szövetkezetet. Az ehhez szükséges szaktudást egyetlen romániai agrártudományi egyetemen sem lehet elsajátítani, miközben Nyugat-Európában az ilyen képzés évszázados múltra tekint vissza. Nem véletlen tehát, hogy a rendszerváltás után harminc évvel a szövetkezési kedv még mindig minimális nálunk.

Ilyen körülmények között csak egyetlen lehetőség marad: olyan élelmiszer-feldolgozó nagyvállalatokat megtámogatni, amelyek fel tudják vállalni a helyi termékek felvásárlásának, feldolgozásának és értékesítésének a vertikumát. Tejfeldolgozó esetében ez azt jelenti, hogy a vállalat nem Szlovákiából, Magyarországról vagy Ausztriából hoz be több tízezer liter, nagyüzemi körülmények között megtermelt tejet, hanem összegyűjti a környékbeli gazdáktól, ahogyan két-három évtizeddel ezelőtt ez még természetesnek számított. De ugyanez érvényes a húsfeldolgozásra is: a székelyföldi hegyi legelőkön megtermelt kiváló juh- és marhahús ne aprópénzért cseréljen gazdát, hanem a megtámogatott nagyvállalat a leendő profitjának egy részét már a felvásárlási árba forgassa vissza a gazdák számára.

Számtalan negatív statisztikái mellett Románia az uniós tagállamok között abban is élen jár, hogy rekordmennyiségű élelmiszert importál, miközben az ország lehetne az Unió egyik legnagyobb mezőgazdasági exportőre. Ez az abszurd helyzet a rendszerváltás óta egymást követő kormányok sara, amit a jelek szerint Bukarest továbbra sem tud rendezni. Pedig ugyanazt kellene tennie, mint most a magyar kormánynak a három székelyföldi megyében: integrátorokat keresni egy-egy vidék gazdálkodói számára.

Ha a most induló székelyföldi program beválik, csak le kellene koppintani romániai közpénzekből. Nincsenek kételyeim afelől, hogy sikeres lesz. Már csak azért sem, mert Hargita és Kovászna megye az elmúlt években országos viszonylatban a legtöbb földalapú mezőgazdasági támogatást hívta le. Ahol ilyen jól működik a pályázati rendszer, ott érdemes a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra alapozni.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...