2010. április 22., 10:052010. április 22., 10:05
Mint zsenge koromban, amikor huszadszor sétáltam el „véletlenül” a bálványozott férfi törzskocsmája előtt, hátha meglátom, s egyszer csak nagy lendülettel kivágódott, majdnem lesodort a lábamról, én mélyvörösen hebegtem, és az sem adott felmentést, hogy a rajongott férfiegyed hullarészeg volt. Bár az évekkel az önbizalom is növekszik, vastagszik a páncél, elmarad a pirulás.
Azért az utózavar még mindig nagyot üt, amikor a szeme alatt fekete monoklit viselő inkább-ismerős-mint-barátnak, akkor még szerintem hetyke-vagányan megjegyeztem, hogy „jól elvert az urad”, és a zavart hallgatásból, félrenézésből rájöttem, hogy tényleg. Ha a pénztárnál derül ki, hogy nem elég a pénzem, az már csak unalmas banál, már rá se rántok a mögöttem állók morgolódására, szemükbe nézve hurcolom vissza mindazt, amire nem futotta, kihívó nézésem azt üzeni, az vesse rám az első követ... Egyre ritkábbak szerencsére az igazi kínos pillanatok, mert gondosan ügyelek arra, hogy a színházban kikapcsoljam a telefonomat. Már-már elbizakodtam, amikor sikerült belesodornom saját magamat egy olyan igazi kínos sztoriba, ami miatt majd jó sokáig feszenghetek önmagam előtt. Bankautomata előtt vártam a soromra, a parkolóban két tizenéves cigány kislány tökmagozott unott arccal. Majd az egyik, oda sem nézve, kinyitotta a mellette levő autó ajtóját, és benyúlt.
Egyszer egy részeg bácsi esdekelve könyörgött, hogy hagyjam már békén, amikor félóráig próbáltam felráncigálni a földről, hogy nehogy felfázzon. Ez jutott eszembe, amikor azon gondolkodtam, szóljak vagy inkább mégse, beavatkozzak, vagy tegyek úgy, mintha nem láttam volna semmit. Szóltam. Rossz döntés volt. Mit csinálsz, kérdeztem, mentségemre nem támadó éllel. Apukáékkal vagyunk, mondta a kislány, és akkor már én is láttam, hogy a műszerfal felett a nagy halom tökmag után nyúlt. Bocsánat, rebegtem, de akkor már égett bennem, hogy bután belesétáltam az annyira elítélt előítélet kelepcéjébe, és hogy ez mennyire kínos.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok