2012. november 02., 10:432012. november 02., 10:43
Csupán egy hét telt el azóta, hogy a hatóságok százas nagyságrendben csaptak le korrupt vasutasokra – a szálak persze a felsőbb szintekig vezetnek –, és most az ország három legjelentősebb bankjának vezetőiről derült ki, hogy meglopták saját pénzintézetüket. Ráadásul az ügyészek szerint üzelmeiket a gazdasági tárca néhány illetékese, valamint a hitelgarancia-alap vezetője fedezte.
Az ügy már csak azért is felháborító, mert ha valaki már vett fel akár csupán egy-kétezer lejes hitelt is, tudhatja, milyen, néha szinte megalázó ellenőrzésen kell átesnie ahhoz, hogy hozzájuthasson. A több tízmillió eurós összegeket viszont könnyedén fölvehették a hamis papírokat használó elkövetők – hiszen belülről, a legfelsőbb szintekről kaptak támogatást. A bizalomvesztés veszélye két szempontból is fennáll. Egyrészt a lakosság jelentős hányada dönthet úgy, hogy a jövőben inkább a derékaljban tartja kevéske megtakarított pénzét, nehogy a pénzintézetek – hathatós állami asszisztenciával – megszabadítsák tőle.
De ugyanígy a külföldi befektetők és az Európai Bizottság (EB) bizalma is még inkább meginoghat az országban. Hiszen hogyan ruházzanak be egy olyan helyen, ahol fennáll a veszélye, hogy a bankrablókat épp a hitelintézetek vezetőségi irodáiban kell keresni? Az EB illetékesei pedig már csak azért is elmorzsolhatnak magukban néhány, politikailag mérsékelten korrekt megjegyzést, mert a gyanú szerint az ügy uniós forrásokat is érinthet.
Kérdés, hogyan kezelik most az illetékes hatóságok és a kormány az ügyet – bár Brüsszel utóbbiban sem feltétlenül bízik, lásd a főügyészek kinevezési folyamatával kapcsolatban megfogalmazott kifogásokat. Így hát fennáll a veszélye, hogy bármit is tesznek, és bármilyen szigorúan is vonják felelősségre a vétkeseket, az ország hitelessége nehezen állítható helyre, sem belföldön, sem külföldön nem lesz könnyű eloszlatni azt a meggyőződést, hogy Romániában a legnagyob törvénytelenségek első számú felelőseit az állami intézmények berkeiben kell keresni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok