VEZÉRCIKK – Hiába nyerte meg Victor Ponta tízszázalékos előnnyel az államfőválasztás első fordulóját Klaus Johannis előtt, még nem érezheti biztosnak végső győzelmét.
2014. november 03., 20:112014. november 03., 20:11
Persze a szociáldemokraták tűnnek esélyesebbnek, azonban a szétforgácsolt jobbközép oldal többi jelöltjének – Elena Udrea, Monica Macovei és Teodor Meleşcanu – szavazóiról nehéz elképzelni, hogy ha elmennek szavazni a második fordulóban, Pontára voksolnak.
Ponta mindazonáltal jobb helyzetben van, hiszen Călin Popescu-Tăriceanu várhatóan az ő támogatására szólítja szavazóit, meghálálandó az új pártjának felajánlott kormánykoalíciós részvételt. Dan Diaconescu támogatói minden bizonnyal Pontára voksolnak majd, mivel a két jelölt szavazóbázisa nagyjából fedi egymást. Vadim soviniszta híveiről pedig ugyancsak könnyebb elképzelni, hogy a gyakran nacionalista retorikát alkalmazó PSD-re voksolnak.
Ebben a helyzetben Johannis számára létfontosságú, sikerül-e megszólítania azokat az erdélyieket, akik az első fordulóban távol maradtak, hiszen látható: Erdélyben ő a győztes. Sokat számítanak a magyar voksok is. Megállapítható: a magyarok többsége sem a magyar szempontból esélytelen államfőválasztást, sem a magyar–magyar versenyben való állásfoglalást nem tartotta fontosnak. Ennek tudható be az alacsony részvétel, nagyjából mind az RMDSZ, mind az EMNP „kemény magja” ment el voksolni.
Mindemellett mind az RMDSZ, mind az EMNP számára kudarc, hogy kevés szavazót tudtak megszólítani – utóbbi számára külön fájdalmas, hogy Szilágyi Zsoltra csupán az indulását aláírásukkal támogatók negyede szavazott. Az RMDSZ eddigi retorikája alapján megtörténhet, hogy a korrupciós ügyek tépázta, számos magyarellenes gesztust tevő koalíciós partnerének jelöltje, Ponta támogatására szólítja a magyarokat a kisebbségi, de az autonómiaigényeket elvető Johannissal szemben.
Nem biztos azonban, hogy érdemes állást foglalni. Kérdéses ugyanis, hogy ha a magyarok már a magyar jelölteket is felvonultató első fordulóban sem mozdultak meg, a magyaroknak semmi jót nem ígérő jelöltekről szóló második kör jobban foglalkoztatja majd őket. És ha mégis, nem kizárt, hogy Johannist tekintik majd a kisebbik rossznak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!