Ki az OMV-vel az országból?

Miután az osztrák kormány megtorpedózta az országnak a határellen­őrzés eltörlését jelentő térséghez történő csatlakozását, Bukarest nem hagyhatta szó nélkül a Bécstől kapott pofont. Persze a külügy reakciója ellenére nem kell a román–osztrák diplomáciai kapcsolatok megszakadásától tartani, és várhatóan Emil Hurezeanu nagykövet is visszatér majd a bécsi román nagykövetségre. Az országban elharapózott hisztérikus Ausztria-ellenes hangulat azonban már alkalmas arra, hogy ártson a két ország viszonyának.

Merthogy mi történik? Egyáltalán nem meglepetés, hogy a szélsőségesen nacionalista, idegengyűlölő Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) ellenzéki párt utcára szólítja híveit, és tüntetést szervez Ausztria bukaresti nagykövetségénél, továbbá az osztrák tulajdonban lévő OMV Petrom kőolajipari társaság töltőállomásainál, várható volt ez részükről. Ellenben teljesen elrugaszkodott reakciók érhetők tetten politikai és üzleti körök, valamint számos polgár részéről, ami mögött nagy adag, a letűnt Osztrák–Magyar Monarchiával szembeni lappangó reflexeket is felfedezni vélünk.

Az Erste Bank ügyfelei ollóval szétvágják bankkártyájukat, a Raiffeisen Bank egyik kolozsvári fiókjának bejáratára ismeretlenek „Náci Bank” és „Nácik = Ausztria” feliratokat festettek fel, kereskedelmi társaságok, a craiovai Universitatea futballklub, parlamenti képviselők, önkormányzati vezetők megszüntetik a számláikat ezeknél a pénzintézeteknél, nem tankolnak az OMV-nél, és fogadkoznak, hogy nem síznek többé osztrák síparadicsomban.

Neves román szociológus lefasisztázza az osztrák kancellárt és kormányát, amelyet mások kórusban neveznek oroszbérencnek, a Temesvári Szépművészeti Múzeum úgy döntött: eláll egy 2024-ben osztrák partnerekkel tervezett nagyszabású kiállítás megrendezésétől, de a gyűlölethullám csimborasszójának talán mégis román vendégmunkások bécsi tüntetése számít, amelyen a következő rigmus is felcsendült: „Ki az OMV-vel az országból!” Nem ártana, ha valaki felhívná a bojkottálók figyelmét, hogy az osztrák tőkéjű társaságokkal való szakítással, az erre történő felhívással éppenséggel romániai alkalmazottak tízezreinek a megélhetését teszik kockára. Csak a két nagy osztrák tulajdonú bank mintegy 10 ezer alkalmazottat foglalkoztat az országban, a 7800 dolgozónak munkát adó OMV Petrom 9 milliárd lej profitot termelt az év első kilenc hónapja során, ami után nyereségadót fizet. Ennek a társaságnak az újraállamosítását követelik egyesek, ami persze csakis a részvénycsomag 51 százalékát birtokló osztrák tulajdonossal kötendő üzlet révén történhet, ellenkező esetben egyszerűen rekvirálna a román állam.

Mármost kíváncsiak vagyunk, lenne-e mersze Bukarestnek újraállamosításhoz folyamodni Ausztriával szemben, mint ahogy – a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium vagy egyszer már szintén visszaszolgáltatott erdők esetében – az erdélyi magyar közösséggel tette. Mindazonáltal az osztrák cégekre zúdított bosszúhadjárat azért is értelmetlen, hiszen ezek a társaságok ugyanúgy érdekeltek Románia schengeni integrációjában, a határoknak a szabad mozgást eredményező légiesülésében, mint minden román állampolgár. Ki is nyilvánították, hogy támogatják a schengeni bővítést, és nem értik a bécsi kormány merev elutasítását.

Ezeket az érdekeket kellett volna figyelembe venniük a bukaresti hatóságoknak, amikor az elmúlt hetek során me­ggyőzni igyekeztek Ausztriát: a Romániában immár több mint 12 milliárd eurós beruházást végrehajtó mintegy 7500, osztrák tőkéjű cég bevonásával, „hadrendbe állításával” kellene lobbizni a bécsi kormánynál Románia schengeni csatlakozásáért. Különösen a fekete-tengeri földgázmező kiaknázásában is érdekelt OMV szava nyomna a latban, éppen ezért lenne jó tudni, Klaus Iohannis államfő vajon összekapcsolta-e a Neptun Deep gázmező kitermelésének kérdését a schengeni csatlakozáséval.

Persze az integráció ügyének szintén jót tett volna, ha a román elnök személyesen tárgyal erről az osztrák kancellárral, a német nyelvű egyeztetés számos félreértés eloszlatására alkalmat adott róla, de hát mint tudjuk, Iohannis nem az a játékos államfő. Szóval Bukarestnek meglenne a mozgástere az osztrákok „megpuhítására”, viszont észérvekkel, bölcsen kell eljárnia – felmutatva minden fórumon, hogy képes megbirkózni a migráció jelentette kihívásokkal –, nem pedig hőzöngve, gazdasági bojkottokkal. Mert azzal Románia magának okozza a legnagyobb károkat.