Kétségek tanévkezdés előtt

Két hét múlva megnyitják kapuikat az iskolák, és ha sejtésünk nem csal, nem változott meg a nyári szünidő alatt varázsütésre a hazai tanügyi rendszer. Bár nem az oktatás tartalmi, szellemi részéhez tartozik, de egyáltalán nem elhanyagolható, hogy vannak olyan megyék, ahol tanintézetek százainak nincs tűzvédelmi vagy közegészségügyi engedélye, mintegy kétezer iskolában az udvaron szerénykedik az illemhely, és közben a döntéshozók úgy határoztak, elvesznek egymilliárd lejt az oktatástól.

Az elmúlt tanévet Romániában Ecaterina Andronescu tárcavezető áldatlan munkálkodása jellemezte, a korábban már többször is a miniszeri bársonyszékben terpeszkedő tanügyi „vaslédi” tevékenysége úgy is összefoglalható, hogy hetente-kéthetente egy-egy újabb, többnyire hajmeresztő ötlettel állt elő, és kijelentette, miként is kellene megreformálni – magyarán: feje tetejére állítani – oktatásunk egyik-másik szegmensét. Hajuknál fogva előrángatott ötleteiből kevés valósult meg, nyilatkozgatni, újabb és újabb meghökkentő változásokat bejelenteni azonban nagyon szeretett. Aztán szépen sutba került ő is a nyáron, mint ahogy az számos elődjével történt. Ahogyan Romániában már megszokott, botrány miatt kellett távoznia a bársonyszékből: a caracali tragédiával kapcsolatos érzéketlen, bunkó megjegyzése kiverte a biztosítékot a kormányfőnél. Ha még emlékszünk, Andronescu elődje, Valentin Popa is botrányosan távozott, tavaly szeptemberben azért volt kénytelen lemondani, mert a kisebbségi oktatást érintő diszkriminatív intézkedést hozott: tanítók helyett szaktanárokra bízta a román nyelv oktatását a kisebbségi tanítási nyelvű elemi iskolákban, anélkül, hogy erről kikérte volna a kisebbségi érdekképviseletek vagy a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár véleményét. És így megy ez, hozzászokhattunk régen: miniszterek jönnek, hirtelen jött ötletekkel, gyors tollvonással át akarják húzni, módosítani azt, amit elődjük úgy indítványozott, hogy az ő elődje kezdeményezését változtatta meg. Aztán levitézlenek egy-egy szokatlanul otromba ballépésük miatt, és jön a következő tárcavezető, akitől már nem tudnak túl sok jót várni az oktatási élet érintettjei. Közben pedig a tanügyi rendszer érdemben nem változik.

Bár nem akarunk ünneprontók lenni  iskolakezdés előtt, de gyanítjuk, hogy a 2019–2020-as tanévben sem lesz sokkal könnyebb az iskolatáska, nem lesz lényegesen gyermekközpontúbb az oktatás, nem lesz szellősebb a tanterv, nem fog igazi felkészültséget mérni az érdemjegy, nem lesznek megfelelő minőségű tankönyvek. A jelek szerint a romániai magyar oktatás kritikus, érzékeny pontjai is megmaradnak: a minap Dorin Florea, Marosvásárhely „magyarbarát” polgármestere bejelentette, kezdeményezni fogja a római katolikus gimnázium épületének újraállamosítását, amely jelenleg a katolikus egyház tulajdonában van. Szóval újabb botrányok sejlenek föl a hányatott sorsú iskola horizontján. A jelek szerint nem lesz könnyű ez a tanév sem. És minden bizonnyal továbbra is több száz iskolában kell az udvar végébe járniuk illemhelyre a diákoknak.

De persze azért mégiscsak legyünk derűlátóak egy kicsit. Bízzunk abban, hogy ahogyan a legnehezebb időkben, a soron következő tanévben is lesznek a katedránál lelkiismeretes, hivatásukat valóban hivatásszerűen végző pedagógusok, lesznek a gyermek érdekeit a szem előtt tartó iskolák, amelyek szellemisége, igyekezete talán valamennyire képes lesz megvédeni a diákot a hazai oktatás nagy gépezetének kártékony moccanásaitól.