2010. november 30., 11:082010. november 30., 11:08
A romanikum legújabb jelentkezése – ha bárki is azt hitte volna, hogy Európában már ilyesmi nem eshet meg – talán még a fentieknél is cifrább. Nagyváradon, de föltehetőleg másutt is három-négy éve óriási kampány indult az áramlopás ellen. (Mellesleg ez is megérne egy szabadalmat, hogy ugye eleve mindenkiről azt tételezik fel, hogy tolvaj gazember – csak nem az önmagából kiindulás aranytörvénye mián?!)
Szóval mindenféle előzetes értesítés nélkül rajtaütöttek a potenciális tolvajokon, kiszerelték az utcára, a bejárat mellé a villanyórájukat és lezárták, hogy még csak eszébe se jusson senkinek a hozzámatatás. Tették mindezt ingyen és bérmentve, vagyis a feltételezett áramlopóknak nem kellett semmit fizetniük az akcióért – föltéve ha a betervezett utcák valamelyikében lakott. Ha önként szerette volna kiszereltetni az óráját, jó borsos árat számoltak (volna) fel neki, mondván, hogy várjon türelemmel a sorára. Most viszont világgá kürtölték, hogy a homlokzati részt rútító villanyóra-szerelvényeket vissza fogják költöztetni a beltérbe a városképre gyakorolt negatív hatásuk miatt.
Bravó! Íme az egyik kéznek a másik cselekvéseiről mit sem sejtésének az iskolapéldája. Igaz, hogy a „lázas” tevés-vevés zajlik, az embereknek van elfoglaltságuk, nem nő a munkanélküliség… Hogyne, persze. De amikor folyton a nadrágszíj szorosabbra húzásáról papolnak, amikor egyre kevesebb és kevesebb jut a legszükségesebbekre, akkor nem túlságosan nagy fényűzés kivonni az ellenőrzés alól az íme összevissza működő két kezet?! Nem lehetne esetleg úgy összehangolni, hogy az egyik ne a másik ellenében tevékenykedjék?! Végső soron a legrosszabb esetben is csak két kézről van szó. Ja, hogy az összehangoláshoz meg fej kellene, amiből viszont köztudottan csak egy van a szegény halandónak, s gyakran azt sem képes rendeltetésszerűen – gondolkodásra – használni?! Bocsánat, erről elfeledkeztem. Akkor hát munkára fel, legyen minél több pót- és álcselekvésre lehetőség, hogy felvirágozzék… Mi is?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok