Hiszen emlékezetes: miután Hargita megye prefektusa amiatt háborgott, hogy az iskola diákjai június 4-én, a nemzeti összetartozás napján Nagy-Magyarország térképét rajzolták fel az iskola udvarára, a minisztérium ellenőrző testülete szankciókat követel a tanintézet ellen, mivel álláspontja szerint politikai jellegű, szeparatista akció zajlott.

Az iskola igazgatója viszont elmagyarázta: land art technikával készült művészi alkotásról van szó, amelyet az iskola tanulói magyarországi testvériskolájuk diákjaival közösen kiviteleztek, a feladat ugyanis az volt, hogy rajzolják le azon területeket, ahol jelentős számú magyar közösségek élnek. Márpedig ebből a szempontból a Kárpát-medence jöhet először szóba, akár tetszik ez a bukaresti illetékeseknek, akár nem.

Hogy érzékeltessük a helyzet abszurditását: a magyar közösség körében eközben az verte ki a biztosítékot, hogy Nagyváradon a város főterén az úgynevezett centenárium alkalmából olyan kiállítást szerveztek, ahol egy 1919-es térképet is kiállítottak, amely a korabeli román politikum fékezhetetlen, de mondhatjuk úgy is, pofátlan mohóságának állít emléket. A térkép ugyanis a román területi követeléseket ábrázolja, „román tartományként” tüntetve fel Kelet-Magyarországot egészen a Tiszáig, Kárpátalja jelentős részét, illetve a mai Ukrajna és Bulgária jelentős területeit is.

Ha a magyar iskolában szervezett megemlékezést szeparatista politikai rendezvénynek vizionáló román oktatási minisztériumi illetékesek logikája mentén indulunk el, akkor ezt a kiállítást nyugodtan tekinthetnénk a Romániával szomszédos országok területi integritása elleni támadásnak. És kezelhetnénk annak bizonyítékaként, hogy Romániában egyes körök még ma sem elégednek meg az országnak az 1920-as trianoni diktátum útján az első világháború győztes hatalmai által juttatott, amúgy is indokolatlanul nagy kiterjedésű területekkel.

Az ügy kapcsán ismét csak tetten érhető, hogy vannak, akik más szemében hamarabb meglátják a szálkát, mint a magukéban a gerendát. Egyesekben nagyon kellemetlen érzéseket kelt, ha felidézik, hogy a Kárpát-medencét közel egy évezreden át a Magyar Királyság nevezetű államalakulat töltötte ki, és a legszívesebben betiltanának minden olyan kiadványt vagy rendezvényt, ami erre a román nemzeti mitológiával összeegyeztethetetlen történelmi tényre emlékeztet. De ettől még a tény tény marad: a „Nagy-Magyarországnak” nevezett állam létezett, erről jogunkban áll megemlékezni, és megtanítani a gyerekeknek a magyar történelmet.

És persze azt se felejtsük el, hogy nem Magyarország az, ahol a legfelsőbb politikai szinteken szorgalmazzák a határmódosítást, egy szomszédos ország bekebelezését. Hanem éppen hogy Románia, ahol egy volt államfő még elnöki minőségében vált a Moldovai Köztársaság államiságának felszámolása, annak Romániához csatolása legfőbb szószólójává. Szóval nem ártana némi önmérséklet és józan belátás az első világháború után megszerzett területeken élő őshonos magyar közösséget következetesen belső veszélyforrásnak tekintő, a maguk „Trianon-szindrómájának” foglyaként állandóan az Erdély elszakítására törő magyaroktól rettegő román körök részéről. Mert ha egy kulturális rendezvényen, megemlékezésen ismeretterjesztő céllal előkerül a történelmi Magyarország térképe, az jó esetben segíthet megérteni és feldolgozni a Trianonban történteket, és az ettől nem válik politikai, pláne nem szeparatista eseménnyé.

Még annyira sem, amennyire egy partiumi város főterén felállított Óriás-Románia térkép a további területszerzések vágyának bizonyítékává. Ezt azért éppen az oktatási tárcánál ildomos lenne tudni.
Popa miniszter távozása most szépségflastromnak jó, ám az igazi jóvátételt a román nyelv oktatásáról szóló rendelet visszavonása jelenti. Ami persze nem Popa pártbeli főnöke, Liviu Dragnea magyarbarátságának tudható be, hanem annak, hogy szüksége van az RMDSZ parlamenti támogatására most, amikor pártja belső lázadása közepette az ellenzék el akarja mozdítani a képviselőház éléről. Ezért ne álljunk itt le: a székelyudvarhelyi – és minden más magyar – iskola vegzálásának leállítása is kötelező feladat az oktatási tárca és a kormány számára.