2010. április 01., 09:552010. április 01., 09:55
Választasz egy állami gyorstalpalót, megnézed az újságban, melyik a sztármunka manapság, és egy fél fizetésből két hónapig újra diákosdit játszhatsz. Szép álomnak látszik: miután elvégzed a tanfolyamot, tökéletesen elsajátítod a szakmát, s csak úgy özönlenek majd a jobbnál jobb állásajánlatok.
Logikusnak tűnik, bár nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás.
Először is: ha valaki nincs megelégedve a fizetésével, az azt jelentheti, hogy nem elég a mindennapi élethez, így spórolt pénze egyáltalán nincs, tehát a tanfolyamot sem tudná fizetni. Egy megoldás marad tehát: meglévő munkája mellett végzi el a gyorstalpalót. Ez meglehetősen sok energiájába kerül, de semmi sem lehetetlen, így két hónapon belül sikerül szereznie egy diplomát, ami mondjuk logisztikai menedzseri vagy stratégiai asszisztensi, vagy hasonló nyakatekert szakmát ad a kezébe, amiről fogalma sincs, hogy mit takar, ezt persze senkinek nem mondja el.
Mert az ilyen témák tabuk, hiszen sokan nem tudják mit is jelent ilyen-olyan asszisztensnek, menedzsernek lenni. De szerencsés esetben valóban beválik a jóslat, beállsz valamelyik külföldi magáncéghez, ahol bár megfizetnek, de hajszolnak is, mint egy kutyát. Ez nem keserít el, hiszen itt folyamatosan lehet fennebb kerülni a ranglétrán, ami még több fizetést jelent. Így telnek el az évek, kapsz kölcsönt, tudsz venni lakást, autót, lesz családod, bár a legtöbb eseményen nem vehetsz részt, mert a munka az első. Majd ötvenévesen kezdesz elgondolkozni, mi is volt az első szakmád, amiről húszéves fejjel azt gondoltad, megválthatod vele a világot.
S így nosztalgiázás közben rájöhetsz: a világot nem váltottad meg, de megélhetést szereztél családod számára. Bár soha nem az volt a munkád, amit szerettél volna, de megszereztél minden ingót és ingatlant. S a dilemmán, hogy mi lett volna, ha…, soha nem teszed túl magad. Pedig egy ember életén egyszerűbben is változtatni lehetne: a multiszakma ajánlása helyett olyan egyetemi szakokat indítani, ahol a diák nem lófrálja el a 3-4 évét, hanem intenzív, minőségi felső(!)oktatásban részesül, melynek végén valódi képesítést kap, valódi szakmában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok