2010. november 25., 10:322010. november 25., 10:32
Az ember leül drága szüleivel a nagyszobában, azzal a feltett szándékkal, hogy most aztán tévé hiányában legalább egy kicsit beszélget, és azon kapja magát, hogy ő és a család összes többi tagja akaratlanul is egy pontba bámul: a tévékészülék hűlt helyére.
A vége az lett, hogy egy nagyjából megfelelő méretű kartonpapírt szabtunk tévéformára, megrajzoltuk rá a képernyőt és a gombokat (távirányító előtti időszakról van szó, szóval kábé a kőkorról), így legalább nem a levegőt stíröltük három napig. Ezt persze viccnek szántuk, szórakoztunk is rajta (vagyis a saját hülyeségünkön) eleget, én magam pedig meg is fogadtam, hogy ha valaha elköltözöm a szülői házból, nálam aztán biztosan nem a tévé lesz a szoba főhelyén.
Tévedtem. Hihetetlen, de minden erőfeszítésem ellenére is egyetlen ülőhely van a nappaliban, ami nem a televízió felé fordul – az pedig a számítógépasztal előtti szék, hát ki lehet találni, mire nyílik kilátás belőle a tévé helyett. Ahhoz, hogy hites párommal két értelmes szót váltsak úgy, hogy mondjuk én az asztalnál iszom a kakaómat, ő pedig a kanapén ül, félig ki kell tekernem a nyakamat. Legutóbb tegnapelőtt elégeltem meg ezt az áldatlan szituációt, és kihívtam a kedvest egy életre-halálra szóló römipartira. Igaz, hogy a römikészleten ujjnyi por állt – ki lehet találni, mit bámultunk a römikockák helyett hónapok óta –, de legalább egy estén át nem volt bekapcsolva a tévé.
Másnap reggel – szintén némi hisztinek köszönhetően, persze részemről – még a tévéhíradót is a Kossuth Rádióval (ifjabbaknak: emeregy) helyettesítettük, én pedig ekkor döbbentem rá, hogy voltaképpen országos programhoz csatlakoztunk. És bár a Tévémentes Hét elsősorban gyerekeknek szól, mi pedig valószínűleg nem fogunk játszóházba vagy állatkertbe menni, már csak azért sem, mert napközben – a gyerekektől eltérően – dolgozunk, azért igencsak remélem, hogy nem csak ezen a héten kerül majd elő többször a römi, a pókerkészlet vagy ne adj isten’ egy pohár sör, egy baráti látogatás és egy jó beszélgetés kíséretében.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.