2010. november 15., 10:382010. november 15., 10:38
Nem, nincsen közöttük grandiózus kanyon, sem vasfüggöny, ám járható út sem. Kirándultam a minap, ezért megnéztem a műholdas térképen és a rendes papíralapún is, merre lehet a legrövidebb úton eljutni a Teremtő háta mögé.
Megvolt, kinyomtattam, bekarikáztam, kifüggesztettem, és elindultam. Hosszú órákig zötykölődtem a nyugati autómmal azokon a keleti utakon, amelyek nyomokban néhol még tartalmaztak aszfaltot. Mikor már a fehér macskát is feketének láttam, azt gondoltam, helyben vagyok. Rosszul gondoltam. A helyi kocsma előtt ácsorgó GPS-bácsi szerint a domb mögött van a település, amelyiket óhajtom, de oda csak négykerék-meghajtású terepsikló ejtőernyővel lehet eljutni, mert azon az úton még a madár sem jár bukósisak nélkül. Az alacsony felfüggesztésű, jobb utakat is megért autó különösen prüszköl az ilyen helyszíneken, amelyek amellett, hogy olyan gödrökkel simogatják a lengéscsillapító karokat, amelyekbe egy öttagú család is könnyen bevackolhatja magát, még nyaktörően meredekek is.
Puff neki, akkor ezek szerint a másik dísztárcsám is az örök enyészeté lesz! Végül nem mentem arra, mert a távolabb közelebbinek tűnt, és kerültem egy óriásit. Közben egyik megyéből a másikba kóvályogtam, és a kifutópálya minőségű utakat visszakézből váltogattam az erdei ösvényekkel. Most már értem, miért jár a politikusoknak szolgálati terepjáró és repülőgép.
Az ilyen utakon nem is lehet könnyűszerrel eljutni a választópolgárokhoz, még akkor sem, ha van rá elég idő, és négyévente csupán egyszer kell megtenni a távot. A modern technika nem ér egy lyukas garast, ha kis hazánkban letérsz a főutakról. Jobb esetben a műholdas helymeghatározó azt mondja, fordulj vissza, különben nem vállalja a következményeket.
A rosszabb viszont az, amikor nem mond semmit, csak bevisz a susnyásba. Ilyenkor csak az „Adj’Isten! Tessék mondani, hol az ördögben vagyok?” segélykérő üzenet segíthet, amelyre a legjobb válasz a „Mért, hol akar lenni?”. A megoldás persze nem az Ózból megszokott varázscipős csel, hanem a „menjen 10 falut jobbra, aztán a keresztnél, ha még nem lopták el, forduljon fel” lesz. Van, hogy olykor bejön, de ha nem, akkor nem árt megjegyezni, honnan indult az ember, hiszen a gyökerek fontosak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok