Az államfőválasztás végkimenetele ismeretében túl sokat nem érdemes rágódni azon, hogy végülis Klaus Johannis nyerte meg vagy Victor Ponta veszítette el a megmérettetést.
2014. november 19., 20:092014. november 19., 20:09
Nyilvánvaló, hogy a választók megelégelték az elsősorban a PSD és elnök-kormányfője által csúcsra járatott, arrogancián, korrupción, hazugságon alapuló politizálást. Amely bármilyen eszközt képes bevetni hatalma megőrzése és gyarapítása érdekében, közben pedig csak pecsételésre alkalmas egyének buta masszájaként tekint a polgárokra.
Holott az emberek november 16-án éppen azt üzenték az egész politikai osztálynak: semmi sem múlhat el következmények nélkül, továbbá a politikusok nem tehetik meg, hogy fittyet hányjanak a társadalom igényeire.
A választás óta eltelt néhány nap fejleményei arra engednek következtetni, hogy a politikusok kezdik érteni a nekik szóló intést, így megkockáztatható: máris megérte Johannist juttatni az államfői székbe, hiszen a ráruházott felhatalmazással legalább sikerült felcsillantania a fényt az alagút végén. Lám, a koalíció és a parlamenti többség rögtön alávetette magát a megválasztott elnök akaratának, és gyorsított eljárásban elutasította az amnesztiatörvényt, továbbá számos korrupciógyanús honatyára vonatkozóan jóváhagyta a bűnvádi eljárás beindítását.
Normális országban ennek eleve így kellene működnie, viszont jól tudjuk, hogy Románia eddig nem ilyen volt, a törvényhozás egyfajta menedékként szolgált az ügyészség látószögébe került képviselők és szenátorok számára.
A nagy kérdés viszont az, hogy kitart-e Johannis kezdeti lendülete, valóban komolyan gondolja-e a közélet megtisztulására irányuló szándékát, de ami a legfontosabb: lesz-e elegendő hatalom és eszköz a kezében végigvinni az akaratát. Hamarosan megkezdődő mandátuma során erre kell összpontosítania, és akkor továbbra is maga mögött tudhatja a választók többségének támogatását.
Ha viszont nem lesz képes elvonatkoztatni pártelnöki mivoltától – mint ahogy tette azt a napokban, amikor a még általa vezetett liberális alakulat mihamarabbi kormányra kerülését vizionálta –, a csalódott szavazók hamar elpártolhatnak tőle, ez esetben pedig kegyelmi időszaka nagyon lerövidül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!