2012. november 27., 09:092012. november 27., 09:09
Mert bizonyára negatív élményt jelenthet, ha Barcelona eurómilliárdokkal többet fizet be a központi spanyol államkasszába, mint amennyit onnan visszakap. S az országos átlagnál iparosodottabb és gazdagabb régió negatív érzéseit bizonyosan erősíti az a tény, hogy a befizetés- részesülés katalánok által sérelmezett arányának valamelyes kiegyenlítéséről a központot képviselő, spanyol miniszterelnök tárgyalni sem hajlandó.
Ha szabad így mondanom: Mariano Rajoy kormányfő mentségére legyen mondva, a gazdasági válság éppen elegendő bajt zúdított az ibériai ország nyakába; s akkor ott van ugye, az emberileg megkérdőjelezhetetlen szempont: a sorsközösség vállalása, biblikus szóhasználattal élve egymás terhének a hordozása.
Az elvi megközelítésnél maradva: házunk táján, Erdélyben évtizedes léptékben mérhető panaszként rójuk fel a központi hatalomnak, hogy ez az országrész messze aránytalanul kevesebbet kap vissza, mint amennyit az államkasszába befizet, s ilyeténképpen tulajdonképpen ez a szebbre és jobbra érdemes országrész tartja el a másik kettőt, Moldvát és Havasalföldet. Nincsenek friss adataim arról, hogy ez az állítás ma már érvényes-e vagy sem, s ha igen, milyen mértékben. De azt látom, hogy egy, a katalán mintához hasonló, ahhoz legalább egy cseppet közelítő példája vagy legalábbis elvi megközelítése az autonómiának, magyarabbul és érthetőbben: a feladatok és jogkörök leosztásáról, valamint az ezek működ(tet)éséhez szükséges pénzeszközök biztosításáról mindezidáig csak mi, magyarok beszéltünk.
Többnyire önmagunknak, a románokkal nem eleget, s magunk között is keveset. Mert a tisztánlátást előre gyártott sablonok és indulatok zavarják, és nincs az a partner, aki látni akarná, hogy Bukarest Erdélyt enyhén túlozva is lezüllesztette az eltelt néhány évtized során. Gazdaságilag s a gondolkodásmódot tekintve annál inkább. Pedig Katalónia és Erdély között lényeges különbség, hogy utóbbiban szó sincs önálló államisági törekvésekről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok