2011. január 26., 10:092011. január 26., 10:09
Bármennyire felhorkannak most a templomajtók, bizony mindennaposnak számít kötőszóként bazmegelni, akkor is, ha különösebben senkire nem haragszunk, és szitokszavak nélkül bizony elég nehéz kifejezésre juttatnunk, milyen eltorzult, erkölcstelen világban vagyunk kénytelenek élni mindennapjainkat.
A gömöri példától felbuzdulva lehet, nem ártana itthon is szétnézni a készletben, vagy legalább utánajárni, ki volt az első pihent agyú, aki haragosától azt kérdezte: a belednek talicskát hoztál-e? S ha elindulna egy ilyen lavina, felállíthatnánk egy nemzetközi szitok- és káromkodásbizottságot, mely eldöntené, melyek kerülhetnének be mondjuk egy turistakönyvbe annál a fejezetnél, hogy mit mondjunk, ha megtámadnak a kéregetők az állomáson.
Egyes elemzők szerint köszönettel is tartozhatunk a káromkodásnak, mert valószínű akkor kezdett el az ember trágár szavakat használni, amikor már megunta haragját bunkósbottal kifejezni. S hogy ezt a büszkeséget tetézzem, a Guinness-rekordként is emlegetett leghosszabb káromkodás bizony a magyar nyelvből származik, több mint hatszáz szóból áll és a 17. századból való. Ezt újraolvasva inkább egy jósnő átkaira hasonlít, talán azért, mert nincsenek benne mai értelemben vett csúnya szavak, sőt a különböző testrészekkel való közösülés kívánsága is kimaradt belőle. Ettől függetlenül úgy tűnik, híven őrizzük hagyományainkat, ami rendben is van addig, amíg nem jutunk odáig, hogy mondanivalónkban elvétve akad egy-egy szókapcsolat is két káromkodás között. Az Angyalbőrben című magyar filmsorozat egyik legendás káromkodása azért utat mutathat az intelligens trágárkodásra: „Hogy az a Balatonberényben napvilágot látott, sikoltozásokba öltöztetett, ködmönbe bújtatott, rézhasú, nagy fejű, szultán udvarát megjárt, csőszkunyhóban elrejtett, pikkelypáncélt hordó, fafogú rézfűrésszel megsebzett, bronztérdű, repedt sarkú, büdös szájú, ritka fogú, csempeszobában felneveltetett, mocskos, tetves, rabló Mari néni!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok